Mártírokra emlékeztek Kalocsán
Az 1919-es júniusi kivégzésekre emlékezve Perity Lajos, a Szent István Gimnázium igazgatója mondott beszédet a napokban, a Kalocsai Gyermekotthon falán lévő emléktáblánál, vagyis hagyományosan azon a helyszínen, ahol 103 évvel ezelőtt legalább tucatnyi felkelőnek mondott személyt akasztottak fel a Szent István király út fáira.
A szónok hangsúlyozta: az I. világháborút követő apokaliptikus időszakban hazánknak egyszerre kellett szembenéznie a cseh, román és szerb seregek előrenyomulásával, illetve az antant országcsonkító elképzeléseivel. Szerinte a társadalom egy része ebben az állapotban talált rá a bolsevizmusra, ami aztán a kommunisták hatalomra jutását segítette – demokratikus legitimáció, alkotmányos felhatalmazás nélkül.
Emlékeztetett: a politikai irányzat magyarországi képviselői korábban ott voltak az orosz földön dúló polgárháborúban, így számukra teljesen természetes eszköz volt az erőszak alkalmazása. Politikai nyomozóosztályt, rögtönítélő törvényszékeket állítottak fel, sőt, az ország egyes pontjain terroralakulatok is szerveződtek a rezsim védelmére. Utóbbi fegyveres csoportok némelyiknek páncélozott különvonat állt a rendelkezésére, hogy néhány órán belül az országban bárhol megjelenhessen, rendteremtés céljából – bár ez esetükben inkább önkényes tűzharcot, túszejtést, házkutatást, kivégzést, kínzást, nemi erőszakot jelentett.
A legnagyobb ellenállás akkor robbant ki, amikor a kommunisták túl alacsony gabonafejkvótát állapítottak meg. A régióban főleg Dunapatajon alakult ki forradalmi gócpont, de Kalocsán is csak a fővárosból idevezényelt karhatalmi alakulatok tudtak rendet tenni.
A baon.hu szerint a városban öt napszámost, két tanítót, 3-3 földművest és kisiparost, illetve 1-1 bérest, fakereskedőt, joghallgatót, zenészt, uradalmi intézőt, szolgabírót és földbirtokost végeztek ki. Többségüket a Szent István út fáira akasztották fel, és a lombosok a mészárlás századik évfordulójáig szolgáltak mementóként, de aztán ki kellett vágni őket. A helyükön ma fiatal facsemeték övezik a vesztőhelyet, ahol a szinte kivétel nélkül ártatlan áldozatok neve emléktáblán olvasható.
