A lejtőn nincs megállás?

Érdemes visszatekinteni az elmúlt egy év számsorára.

• 2021. nyarán – nevezetesen tavaly júliusban – még „csak” 4,6 százalékkal nőttek az árak az előző év (2020.) azonos hónapjához képest. Boldog békeidők!  Azóta a pénzromlás üteme csaknem megháromszorozódott (3x4,6=13,8), a 13,7 százalékos most közzétett érték tehát semmiféle derűlátásra nem ad okot.
• Az év fordulóján (2021. decemberben: 7,4 %, 2022. januárban 7.9 %) még nem érvényesülhetett a háborús hatás, de az infláció üteme 2021. júliusához képest mégis megduplázódott, és a februári értékre (8,3 %) sem lehetett befolyással a február 24-én kirobbant orosz-ukrán katonai konfliktus. Jól igazolja ezt a március adat (8,5 %), amely februárhoz képest mindössze 0,2 százalékos növekedést mutat. Májusban váltott kétszámjegyűre (10,7 %) az ütem, ettől az időponttól nevezhető a hazai pénzromlás vágtató inflációnak.  
• A most mért 13,7 százalékos érték csaknem kétharmada már az orosz agresszió előtt is „kínozta” a magyar gazdaságot és társadalmat, ezért hatalmas hazugság a jelenlegi pénzromlási tendenciát „háborús inflációnak” nevezni, hiszen a számok világosan mutatják: ez a negatív folyamat már tavaly nyár óta velünk van. És az oka is megnevezhető. A korábbi laza költségvetési politika, a választás előtti osztogatás és a hibás pénzügypolitika nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 2022. nyarára az ország ismét gazdasági és társadalmi krízisbe süllyedt.
• Természetesen nem tagadhatók a kedvezőtlen külső hatások sem (katonai konfliktus, energiaárak alakulása), de a magyar inflációs pályát alapvetően a hibás kormányzati politika alapozta meg, ezen belül a forint tudatos elgyengítése. A 2010-es orbáni fordulat óta a hazai fizetőeszköz kb. 50 százalékot vesztett értékéből, miközben a cseh korona 3-4 százalékot, a lengyel zloty pedig 10-12 százalékot. Ezek tükrében is érdemes elemezni a hazai nyugdíj – és bérfolyamatokat, az összehasonlítás kapcsán rögtön kiderül, hogy az eredmény bizony ránk nézve kedvezőtlen.
• És ha már a nyugdíjak. Az augusztusi inflációs adatok alapján (szeptember elején teszik majd közzé) kerül megállapításra a november 10. körül kifizetésre kerülő – és visszamenőleges hatályú – nyugdíj-kiigazítás illetve rendkívüli nyugdíj-emelés. Igen ám, csakhogy abban nem fognak érvényesülni a szeptemberi és októberi inflációs adatok, ebből eredően a nyugdíjasok megint „lemaradnak és ráfáznak”, azaz „benyelik” a szeptemberi és októberi pénzromlást, amely már 15-16 százalékos is lehet, a mostani 13,7 százalékkal szemben. Ezért – álláspontom szerint – az év legvégén még egy visszamenőleges korrekcióra lesz szükség és csak azután következhet a jövő évi nyugdíjemelés. No, nem a kormányzat által tervezett 5,2 százalékos, hanem annál jóval magasabb mértékben! Konkrét értéket nem merek leírni, mivel újabb és újabb inflációgerjesztő tényezők érvényesülésére számítok.
• A nyáron rendszeresített extraprofit-adó, a jövedéki adó, a cégautó-adó és a népegészségügyi adó emelése valamint a rezsicsökkentésnek hazudott rezsiemelés mind-mind az inflációt táplálja, ezért nem számíthatunk a pénzromlás ütemének lassulására. Az orbáni cinikus intelem (keress többet, vagy tekerd le a fűtést!), is azt jelzi, hogy rövid időn belül nem tudunk letérni a kedvezőtlen makrogazdasági pályáról, útitársunkká szegődött az egyensúlytalanság és a folyamatos pénzromlás. Kapkodva elfogadott kényszerintézkedések és a megszorítások korszaka következik.

És a legvégén jöjjön a száraz „KSH-matek”, amelyet sokan nem is fogadnak el valósnak, hitelesnek. Ha igaz, ha nem, mindenképpen dermesztő. Egy év alatt az élelmiszerek ára 27,0%-kal emelkedett, ezen belül a leginkább a margarin (65,8%), a kenyér (57,9%), a sajt (52,6%), a száraztészta (49,1%), a tejtermékek (43,8%), a baromfihús (38,8%), a péksütemények (38,5%) és a tojás (37,5%) drágult. Ezeket az értékeket érdemes összevetni az idei átlagos bérfejlesztésekkel illetve nyugdíjemelésekkel, és rögtön mindenki látni/tudni fogja, hogy ki a vesztes!