Az idősek félnek, megroppant az egész rendszer
A pandémia alapjaiban változtatta meg az idősgondozást, nem pozitív irányban. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) statisztikái azt jelzik, hogy több ellátási formában csökkent a létszám, például egyre kevesebben veszik igénybe az idősek nappali ellátását.
2020-ban az előző évhez viszonyítva hatezerrel csökkent a bentlakásos idősotthonokban gondozottak létszáma is, a 2019-es 53 ezer helyett a tartós elhelyezést nyújtó intézmények tavaly már csak 47 ezer embert tudtak fogadni, ami 12 százalékos visszaesést jelent – írja a Népszava. Ennek a létszámcsökkenésnek az egyik fő oka, hogy az elhunytak helyére a tilalom miatt nem vehettek fel új igénylőket.
Ráadásul nincs olyan adat, ami megmutatná, hogy mennyi idős ember szorul segítségre, mert az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) másfél éve nem hozza nyilvánosságra a várólistákat. Eközben az önkormányzati és szociális ágazatban dolgozók növekvő ellátási szükségletekről számolnak be.
A KSH adataiból lehet egy megközelítő számot adni, az 1,9 millió 65 év feletti magyar kétharmada valamiben korlátozott, a demencia negyedmillió embert érint valamilyen szinten, nekik mind szükséges lenne valamilyen ellátás. A helyzetet tovább rontja, hogy a szociális területen dolgozók átlagos életkora meghaladja az 50-et és nem látszik, hogy érkezne utánpótlás.
„Megrendítő képeket kaptunk hónapokon át az egészségügyben zajló küzdelemről, de a szociális terület csak ennek árnyékában jelent meg. Különösen az alapellátás cipelt óriási terheket, ám erről jóformán soha nem esett szó az elmúlt hónapokban, pedig ennek az ágazatnak a partnersége nélkül nincs járványkezelés” – fogalmazott a helyzetről a Népszavának az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociális Munka Tanszékének korábbi oktatója, Szabó Lajos professzor.
A szakember úgy látja, hogy a járvány megmutatta, miként tud egymásra támaszkodni a két szakma. Kifejtette, hogy szerinte teljes ellátórendszerben kellene gondolkodni, ám Magyarországon a szociális alapellátást évtizedek óta nem veszi komolyan az állam, ez a terület erodálódik, roskadozik, méltatlan helyzetben van, lassan kivérzik.
Horgas Judit, a DélUtán Alapítvány önkéntese is borzasztó állapotokról számolt be. Ő úgy látja, hogy amíg a járvány első hulláma alatt összpontosult a figyelem az időseken, azután a második hullámra ez a figyelem teljesen elveszett és senki nem törődött a korosztállyal.
„Az elfordulás miatt az idősek még inkább tehernek érezték magukat, egyre erősebb letargia lett úrrá rajtuk és felerősödött a magány miatti kétségbeesésük – ez az érzelmi zuhanás korszaka volt” – fogalmazott Horgas.
Az önkéntes azt is elmondta, hogy az oltásoktól is félt az idősebb korosztály, mert nem tudták beoltathatják-e magukat, valamint, hogy milyen hatással lesz az oltás a krónikus betegségeikre.
Horgas Judit azonban úgy gondolja, hogy van innen visszaút, csak nagyon lassú.
„Nehezíti a visszatérést, hogy a társas kapcsolatok korábbi helyszínei sok esetben megszűntek. Mi is feladtuk az irodát, ahol számítógépes tanfolyamokat szerveztünk, és szünetelnek a főváros több pontján működő játékklubjaink is. A lelkes szervezők egy része meghalt, mások elfáradtak, megroppant az egész rendszer és az idősek ma is félnek. Sok idős ember még mindig maszkot visel az utcán, pedig már nem kötelező. Nem lesz könnyű túllépni ezen a helyzeten” – magyarázta az önkéntes.
