Érvényesülni a férfiak terepén
Ma már természetes, hogy egy nő is betölthet magas pozíciót a politika, a gazdaság, a kultúra legkülönbözőbb területein. Egy zenekarban több mint száz embert kell vezetni, ezért úgy alakult ki, hogy a zenekar-igazgatói posztot is inkább férfiak töltötték be, de ma már itt is egyre több lehetőséget kapnak a nők. A pozíciónak megfelelni izgalmas kihívást jelent Erdődy Orsolyának, a Budapesti Fesztiválzenekar menedzser-igazgatójának is, aki ezúttal már harmadik alkalommal szerepel a Forbes magazinnak az ország legmeghatározóbb női vezetőit összegző listáján.
Fischer Iván mellett a Budapesti Fesztiválzenekar második embere, évek óta a magyar kultúra tíz legbefolyásosabb szereplőinek egyikeként tartják számon. Mire van befolyása?
Természetesen megtisztelő egy ilyen listán, ismert személyiségek között szerepelni, de ami a fontos: az ismertséggel nagyobb lehetőség nyílik arra, hogy még szélesebb kör előtt beszélhessek a klasszikus zene társadalmi szerepéről, értékeiről, hatásáról. A zene élő közvetítésével a kultúrát szerető közönséget és közösséget szolgáljuk. E körben többek figyelmét tudom felkelteni a zenekar munkája, sokoldalúsága iránt, mindez saját brandem építésénél is többet jelent számomra.
Hogyan került a „befolyásosak” közé?
Harmadik alkalommal szerepeltem a listán, nem tudom pontosan, hogy először miként esett rám a választás, de izgalmas volt a szavazás előtti beszélgetés, mert a Forbes által felkínált szempontok mentén kellett átgondolni az előző évemet. A „zsüri” egészen más szemszögből, főleg számok alapján tekintette át a tevékenységemet. Bizonyára annak a munkának köszönhettem a kiválasztást, amit 2011 óta a Budapesti Fesztiválzenekarban végzek. Korábban is jónéhány fontos kulturális projektet vezettem, nagyrészt zenei területen, de amire különösen büszke vagyok, hogy szakmai pályafutásom nagyobb részét a BFZ-nél tölthettem.
Mit hoz a Forbes minősítése?
Elsősorban a kapcsolatépítés terén jelent többlet lehetőséget. Sok hasznos vezetési stratégiát ismerhetek meg, sok elkötelezett emberrel találkozhatok, s hiszem, hogy ezekből a kapcsolatokból nemcsak én, hanem a zenekar is profitálhat. Hazai és nemzetközi szinten is az én pozíciómban több férfi kollégával találkozom, mint női vezetővel, de a BFZ esetében nem éreztem, hogy ez hátrány lenne számomra. A zenekarban is körülbelül fele-fele a férfiak és a nők aránya, a stábon belül pedig túlsúlyban vannak a nők. Tavaly megalakult a menedzser-igazgatói tanácsadó köröm, ahol öten segítik a munkámat, ott is többen vannak a női vezetők. Számomra nagyon fontos ez a kör: önkéntes munkájukat a klasszikus zene és a zenekar iránti lelkesedésből végzik és abban segítenek, hogy minél több emberrel megismertessük ezt a kiváló és egyedülálló zenei együttest.
Mivel foglalkozik egy zenekar menedzser-igazgatója?
Kezdjük azzal, hogy mivel nem. Minden, ami művészeti kérdés: az évad megtervezése, a művek kiválasztása, a koncertek megálmodása, a zenekar beosztása – maradéktalanul Fischer Iván territóriuma, erre a terepre nem is kívánok tévedni. Magam körülbelül száz embernek vagyok a munkáltatója, hozzám tartozik többek között a pénzügyi terület felügyelete, az állami támogatások biztosítása, az adománygyűjtés és a zenekar társadalmi felelősségvállalást jelentő projektjei.
Mi az, amit nem lát ebből a közönség?
A koncertek alkalmával a láthatatlan háttérmunkában van a legnagyobb szerepem. Egy-egy hangversenyen vagy zenei fesztiválon háziasszonyként fogadom a vendégeket, találkozom a támogatókkal, a díszvendégekkel, a diplomatákkal. Az a munkám, hogy összekössem az embereket. A koncertek persze a lényegről: a zenéről és a zenekarról szólnak, ott ebből a tevékenységből kevesebb látszik. Úgy érzem, jóval több munkát végzünk, mint ami egy ekkora csapattól elvárható lenne, tavaly például több mint 200 koncertet adtunk, egy év alatt 80 napot töltöttünk külföldön, ott 52 előadásunk volt. Természetesen vannak mélypontok, amikor – a többiekkel együtt – én is nagyon elfáradok. A stábból mindenki máshogy kezeli ezt, a vezető fontos szerepe, hogy empatikus legyen, tekintettel családi helyzetekre, váratlan nehézségekre, de mindezt úgy, hogy a zenekar érdekeit szem előtt tartva buzdítsa a csapatot, hogy együtt megfeleljünk a kihívásoknak. Ez a zenekarra is igaz, csak ott nem én vagyok az elsődleges személy, akitől elvárják ezt a fajta motivációt és egyben szigort is, a muzsikusoknak Fischer Iván mutat irányt.
Készülnie kell egy-egy koncertre?
Előzetesen meg szoktam hallgatni a hangverseny műsorát, hogy felkészült legyek és kérdés esetén így reflektálni tudjak a sajtó és a közönség kérdéseire. A menedzser-igazgató munkájának egyébként is központi része a kommunikáció, a személyes kapcsolat a munkatársakkal, a művészekkel, a támogatókkal, a közönséggel. E munka meghatározó részét a zenekar meglévő és lehetséges támogatóival, szponzoraival folytatott egyeztetések teszik ki, hiszen kulcsfontosságú a támogatói kör bővítése. A PR is hangsúlyos szerepet kap, mert sarkalatos, hogy a Fesztiválzenekar koncertjei ismertek és telt házasok legyenek. Nagy a harc Budapesten a közönségért, ugyanabból a csapatból szeretne mindenki nézőket elhódítani, ezért szükséges a szoros kapcsolattartás a publikummal. Közöttük a leghűségesebb, legelkötelezettebb támogatóinkkal, akiknek a koncert- és próbalátogatáson túl közös eseményeket szervezünk, ennek komoly szerepe van az én munkámban is. Ennek a területnek a fejlesztése, bővítése azért különösen izgalmas, mert Magyarországon a klasszikus szponzorációnak nincs igazi hagyománya, szemben mondjuk Amerikával, Angliával, a Benelux államok gyakorlatával.
Kikre számíthat a Budapesti Fesztiválzenekar?
A zenekar kapcsolata kiegyensúlyozott a fővárossal és az állammal, vagyis a Fővárosi Önkormányzattal és a Kulturális és Innovációs Minisztériummal. Büszkék vagyunk arra, hogy zenekarunk adott koncertet a Magyar Kultúra napján, a Pannonhalmi Főapátság 800 éves bazilikájában, a kiemelt program részeként. Úgy gondolom, hogy azoknak, akik megtehetik, felelősségük van abban, hogy a klasszikus zenét életben tartsák. De ez csak magán- és vállalati pénzek bevonásával lehetséges. A Budapesti Fesztiválzenekar a kezdetektől fogva olyan üzleti modell szerint él és gazdálkodik, amiben nagyon fontos, elengedhetetlen részt jelent az állami és a fővárosi támogatás, viszont majdnem ugyanannyit teszünk mellé mi is, főként a jegyeladásból, turnéhonoráriumokból, támogatási bevételekből. A Budapesti Fesztiválzenekar 40 év alatt a világ élvonalába került, holott a töredékéből gazdálkodik, mint egy nyugati szimfonikus zenekar. Gondolkozunk azon, hogyan lehet mindezt a közönségnek elmondani, hiszen sokan joggal gondolják úgy, ha megvásárolják a koncertjegyet, azzal támogatják is a zenekart. S a teltházas koncertek valóban minden szempontból hatalmas élményt jelentenek, a kiadások azonban ezzel még távolról sem térültek meg. A klasszikus zene költséges műfaj, egy teltházas Müpa-előadás jegybevétele a költségek 20-25 százalékát hozza vissza. A maradék részt vagy állami támogatásból, vagy saját bevételből kell kipótolnunk. Annak érdekében, hogy minél több koncertet adhassunk és minél több közösségi programot szervezhessünk vidéki kistelepüléseken, elengedhetetlen, hogy azok, akik megtehetik, akik számára fontos a klasszikus zenei kultúra, pénzbeli támogatással, vagy szolgáltatásokkal mellénk álljanak. A Fesztiválzenekar innovatív működésének egyik kulcsa, hogy külföldi példák alapján, a két alapító, Fischer Iván és Kocsis Zoltán új alapokra helyezte a magyar zenekari játékot, az együttes működését, és mindezt az évtizedek alatt folyamatosan lehetett csiszolni. Legyenek zenészeink huszonöt- vagy hatvanévesek, valamennyien rendelkeznek egyfajta frissességgel és nyitottsággal. Mindannyian azért dolgozunk, hogy a klasszikus zene ne csak az elit kiváltsága legyen.
