Húzós évek vannak mögöttünk

1994-ben kampányfőnökként irányította a kampányt, majd Horn Gyula balesete után mindenhol feltűnt, TV-ben, nagygyűléséken szónokolt és utána a 209 szocialista képviselő vezetőjeként részese volt a sikereknek és a kudarcoknak is. Hogy élte meg ezeket az éveket?

Küzdelmesen, mint ahogy a többiek is, Horn Gyula, Kovács László és mások. Nehéz menet volt, de sikeres. A még velünk messze legkritikusabb politikai elemzők, politikusok is elismeréssel szóltak a Horn-kormányról. Tellér Gyula (az SZDSZ egyik alapítója, majd Orbán Viktor meghatározó tanácsadója) 1998-ban tanulmányában arra a következtetésre jutott, hogy a Horn-kormány a posztszocialista országok közül elsőként juttatta el Magyarországot a fenntartható gazdasági növekedéshez, az életkörülmények javításához. A mi kormányunk a „kisemberek” kormánya volt, azt tettük világossá számukra, hogy el fogjuk érni életszínvonaluk évről-évre történő emelését, a biztos munkát, a nyugalmat. Fontosnak tartottuk, hogy a munkavállalók, nyugdíjasok legyenek tisztában azzal, hogy minden megszorítás átmeneti. A koalíciós konfliktusok jó része egyébként ebből származott az SZDSZ-szel. A Kádár-korszak gondolt a „kisemberekre”, az Antall-kormány megvetette és elfeledte őket. Nekünk az volt a célunk, hogy a „kisember” boldoguljon, el tudja magát helyezni az új világban.

Forrongó világ volt, tele konfliktusokkal. Szétesett a Szovjetunió, a Balkánon háború dúlt, minden bizonytalan volt. Sokan mondják, hogy Horn Gyula érdeme volt, személyes nemzetközi tekintélye, amely Magyarországot kiemelte ebből a hullámból.

Igen, így történt. Történelmi előrelépés volt abban, hogy Magyarország, amely addig kompország volt, kikötött a nyugati parton. Akkor alapoztuk meg, hogy tagjává válhatunk a NATO-nak, az EU-nak. Mélyen meg voltunk győződve arról, hogy Magyarországnak a Nyugat integráns részévé kell válnia, és a jövőnk a NATO-ban és az Európai Unióban van. Tudtuk, ki kell egyezni a szomszédokkal is. Ez saját érdekünk, de nyugati integrálódásunk előfeltétele is volt a Szlovákiával, Romániával, Ukrajnával, Horvátországgal, Szlovéniával való kiegyezés. A magyar–román alapszerződés érdeme volt az is, hogy a romániai választásokon az RMDSZ kormányra került, végleg kitört a pusztán etnikai párt kategóriájából, és országos kérdésekben állást foglaló, modernizációs pártként lépett fel Markó Béla vezetésével.

Közben persze itthon tüntetések voltak, az ellenzék keményen bírálta a Horn kormányt. Sokaknak úgy tűnt, hogy a Horn-kormány tutyi-mutyi módon viselkedik. 

Demokraták voltunk és nem tutyi-mutyik. Bevittük a legnagyobb szakszervezet képviselőit a parlamentbe, és a későbbiekben is kielégítettük igényeiket. Tettük ezt még akkor is, amikor kiderült, hogy a tervezett átfogó Társadalmi-Gazdasági Megállapodás megkötésére nincs lehetőség, mert a szakszervezetek nem mutattak önkorlátozást és megértést. Jelentősen megkönnyítettük az ellenzéknek a parlamenti vizsgálóbizottságok felállítását és a parlamenti szereplést. Gesztusokat tettünk az ellenzéknek a parlamenti bizottságokban az ellenzék felülreprezentálásával. A törpévé változott ellenzéki pártoknak nagyvonalú megállapodási javaslatot tettünk, amikor a parlamenti súlyuknál több bizottsági elnökséget és helyet ajánlottunk fel nekik. Még komolyabb lépésnek tekintette a közvélemény, hogy alkotmányozási moratóriumot hirdettünk, és nem kívántunk a meglévő kétharmados többségünkkel egyedül alkotmányozni, hanem a négyötödös többség elvének önkéntes bevezetésével ellenzéki pártok támogatását tartottuk szükségnek az alkotmányozáshoz. Én büszke vagyok rá, hogy mi demokraták voltunk!

A Horn-kormány legmarkánsabb jegye a gazdasági válságkezelés volt, ami 1995-ben elégedetlenséget váltott ki. Nem bánta meg az akkori intézkedéseket?

A válságot nem mi okoztuk, de nekünk kellett megoldani! Magyarország a pénzügyi összeomlás szélére került 1994/95 fordulójára. Ha ez bekövetkezik, fizetésképtelenné válik, megduplázódik a munkanélküliség, és hiperinfláció lehetetleníti el az emberek életét. A válságkezelés a kormány oldaláról az erős politikai akarat meglétét bizonyította, mégpedig egy olyan hosszú távú érdekeket szolgáló kormánypolitikáét, amely képes a súlyos népszerűtlenséget – akár a következő választások elvesztését is – vállalni a gazdaság stabilizálása, az emberek boldogulása érdekében. Egyetlen percre sem veszítettük szem elől, hogy a gazdasági stabilizáció eszköz, annak eszköze, hogy az „kisemberek” jobban éljenek. Teljesítettük programunkat, a „kisemberek” jobban éltek, mint amikor kormányra kerültünk, és a jövő is biztató volt. 1994-ben 11,6 százalék volt a szegények aránya, ami 12,4 százalékra nőtt 1995-re a válság következtében. A stabilizáció hatására ezt sikerült 1997-re 10 százalék alá csökkentenünk! Drasztikusan csökkentettük a munkanélküliséget, és növeltük a béreket. Olyan biztonságos nyugdíjrendszert vezettünk be az aktív korosztály számára, amely csökkentette az időskori megélhetésük kockázatait, amit sajnos Orbánnék 2010-ben szétvertek.

A Medgyessy-kormányban is tisztséget viselt, és önt is azok között emlegetik, akik az úgynevezett 100 napos programmal felelőtlenül osztogattak.

Ha van rajtam sapka az a baj, ha nincs az. Az 2002-es program 150 milliárd forintot tett csak ki, mai áron 375 milliárd forint lenne, vagyis két stadion ára, amelynek fedezete az akkor becsült 4 százalékos gazdasági növekedés révén biztosított volt. A pedagógusok, az egészségügyben dolgozók és az egyéb közalkalmazottak bérét szeptember 1-jével megemeltük átlagosan 50 százalékkal, és új közalkalmazotti bértáblát vezettünk be. 1998-2002 között az Orbán-kormány ugyanis nem emelte a pedagógusok, orvosok, szociális dolgozók bérét, átlagbérük nem érte az átlagos bérszínvonal 73 százalékát. Adómentessé tettük a minimálbért, hogy a legalacsonyabb keresetűek is megélhessenek. Mivel az átlagjövedelemig érvényesült az adókedvezmény, így nőtt a középrétegek nettó keresete is. A kormány döntött az ösztöndíjak 30 százalékos emeléséről is. Bevezettük, hogy 2002-től minden augusztusban két havi családi pótlékot kapnak a szülők iskolakezdési támogatás gyanánt, hogy a szegény családok gyermekei is meg tudják venni az iskolaszereket. 2002 szeptemberétől 20 százalékkal megemelte a kormány a családi pótlék összegét, amely már négy éve változatlan volt. 2003. január 1-jétől 50 százalékkal emeltük az anyasági támogatást. 2003-tól 2009-ig „13. havi nyugdíjban” részesültek a nyugdíjasok.

Azután 2004-ben Medgyessy Péter lemondott, Gyurcsány Ferenc lett a miniszterelnök és ön nem vállalt kormányzati szerepet. Akkori újságcikkekben sokszor előfordul az önök közötti véleménykülönbség. 

Másként ítéltünk meg számos kérdést és ez ma is így van. Támogattam képviselőként azonban minden olyan lépést, amit a Gyurcsány-kormány a társadalmi mobilitás, az esélyegyenlőség érdekében tett. 2005-től megkezdtük a nyugdíjkorrekciós programot. Az egész nyugdíjas társadalmat mélyen megosztotta ugyanis, hogy nagy különbségek voltak az egyes évjáratok nyugdíja között, mert a nyugdíjak megállapításának szabályai nem tudták korrigálni az átalakulásból származó időnkénti ugrásszerű kereseti különbségeket. Járulékkedvezményekkel segítettük a hátrányban lévők munkába állását. A 2005-ben megindult „Start” program a pályakezdőket segítette álláshoz, a 2006-os „Start Plusz” és „Start Extra” a tartósan munkanélkülieket, a hátrányos helyzetű településen élőket, az 50 éven felülieket, a GYES-ről visszatérőket. A munkanélküli ellátás 9 hónapig járt, és a keresetük 60 százalékát és legalább a minimálbért kapták az emberek ezekben a hónapokban.

2006-ban azonban ismét szerepet vállalt a kormányban honvédelmi miniszterként. 

Igen. Miután 2006-ban ismét kampányfőnök voltam, úgy gondoltam, felelősséget kell vállalnom a kormányzásért is. Az akkor már nagyon viharos körülmények között is törekedtünk arra, hogy segítsünk a rászorulókon. 2008-ban indítottuk útjára a legnehezebben élőket rendszeres jövedelemhez segítő „Út a munkához” programot, és teremtettük meg a közfoglalkoztatás (közmunka) lehetőségét. A közmunka főleg a kistelepüléseken sok esetben az egyetlen helyi foglalkoztatási lehetőség volt. A közmunkások minimálbért kaptak, és így megélhetésük legalább biztosítva volt, az emberek nem érezték feleslegesnek magukat, és könnyebben tudtak visszailleszkedni a munkavilágába.  A családi pótlék összegét 2006-ban megdupláztuk. 2006-tól útjára indult a Babakötvény, az állam által biztosított induló 40 ezer forinttal, amelyet 7 és 14 éves korban újabb összeggel egészítettünk ki.  A szegény családok gyerekei még szülői befizetés nélkül is eljuthattak oda, hogy 18 évesen 220-250 ezer forint álljon rendelkezésükre.

2009-ben történetében immár másodszor 1995-höz hasonlóan vállalnia kellett az MSZP-nek a válságkezelést, miközben tisztábban volt azzal, hogy ennek következtében elveszíti a 2010-es választásokat. 

Ekkor már nem volt lehetséges, hogy előrehozott választással oldjuk fel a politikai válságot. Az MSZP vezetésének akkor azt kellett mérlegelnie, mi történik, ha nem támogatja egy szakértői kormány létrehozását. A következmények súlyosak lettek volna: tartós recesszió, gyorsan növekvő államadósság és radikális forintleértékelődés következett volna be, ami vállalati csődhullámhoz, több százezer dolgozó utcára kerüléséhez, a nyugdíjkasza összeomlásához vezetett volna. A szakértői Bajnai-kormány szolidáris, a legszegényebbeket kímélő intézkedésekkel próbálta ellensúlyozni a válságkezelés kedvezőtlen társadalmi hatását. Számukra krízisalapot hoztunk létre, megnöveltük a méltányossági nyugdíjemelés forrásait, és a legnehezebb időkben csökkentettük a távhő áfa-kulcsát, a bankok hatalmának korlátozására, megszületett a Banki Magatartási Kódex. „4+1” program keretében 100 ezer munkahelyet sikerült megtartani 52 milliárd forint állami támogatással. 100 ezer munkahelyet viszont az „Út a munkához program” kiszélesítésével sikerült biztosítani (támogatás mértéke 2009-ben 121, 2010-ben 118 milliárd forint volt). Uniós forrásból több mint 20 milliárd forintot csoportosítottunk át a munkanélkülivé válók újbóli elhelyezkedésének segítésére, ami 45 ezer munkanélküli elhelyezkedésében segített. Az adóátrendezés hatására 2010. év elején már több millió munkavállalónak emelkedett a nettó fizetése. Egy átlagos keresetű munkavállalóé kb. 15 ezer forinttal. A vagyonokat megadóztattuk 30 százalékos forrásadó bevezetésével

És most?

A szocialista kormányok demokratikusak voltak, és nem törekedtek önkényuralomra; tiszteletben tartották az állampolgárok véleménynyilvánítási jogait, és nem korlátozták azokat, mint ma;  társadalmi békére törekedtek és nem arra, hogy kitaszítsák a nemzetből azt, aki másként gondolkozik; Nyugathoz akartak tartozni és nem Kelethez; arra törekedtek, hogy bármilyen családba születik is valaki, érvényesülhessen, és ne csak a gazdagok gyermekei tanulhassanak; mindenki boldogulhasson és nem csak azok, akik kiszolgálják a hatalmat, mint most. Ez a múlt arra kötelez bennünket, hogy szociáldemokrata pártként, baloldaliként megértéssel, empátiával közelítsünk az emberek gondjaihoz.