Legyen augusztus huszadika idén a gondoskodás ünnepe!
„Ma már semmire nem mondhatjuk, hogy pesszimista előrejelzés” – fogalmazott a napokban Nagy Márton gazdaságfejlesztésért felelős miniszter egy szakmai rendezvényen, ahol meglepő és talán óvatlan nyíltsággal beszélt az előttünk álló válságos időszakról, annak húsbavágó következményeiről: mélyülő recesszióról, erősödő inflációról és egyre nehezebb megélhetésről; vagy tegyük hozzá, hogy egy fideszes kormánytagtól meglepő módon a hatósági árak hosszútávú fenntarthatatlanságáról.
A miniszter nem mondott ahhoz képest újdonságot – talán csak nyíltságában volt új –, mint amit független közgazdászok már hosszabb ideje hangoztatnak és akik ennek érdekében az elhibázott, kiköltekező és az uniós források lehívásáért érdemi változtatásokra képtelen kormányzati gazdaságpolitika mielőbbi megváltoztatását szorgalmazzák.
Fogadjuk el tehát a hozzáértő közgazdászok vészjelei után, hogy immár a Fidesz-kormány is tisztában van azzal: milyen súlyos válságot lesz kénytelen elviselni a magyar társadalom a következő rövidebb-hosszabb időszakban. A szociális válságokat értelemszerűen szociális lépésekkel lehet a legjobban kezelni, most van itt az ideje leginkább, hogy az embert és ne kizárólag a gazdasági érdeket helyezze a hatalom előtérbe: minden lehetséges eszközzel védeni kell a magyar családokat, a magyar emberek megélhetését. Az MSZP a parlament asztalára tette már saját „Létbiztonság-csomagját”, az ebben megfogalmazott eszközök – így például az Esély-kupon élelmiszer támogatás biztosítása - mindenképpen hozzájárulhatnak a magyar családok létbiztonságának növeléséhez; mindössze arra van szükség, hogy a kormánypárti többség legalább részben megvalósítsa azokat.
Most, amikor egekben az euró-forint árfolyam, amikor az erős infláció miatt a megélhetési költségek sokszorosára növekednek, amikor a kormányzat is igyekszik minden létező forrást begyűjteni a válságkezeléshez (extra adók kivetése és megszorítások mentén), akkor teljesen egyértelmű, hogy minden luxusköltekezést is felül kell vizsgálni. A propaganda és a titkosszolgálatok mellett a turizmusért is felelős Rogán Antal legutóbb arról beszélt, hogy „Európa legnagyobb tűzijátékát” akarják megszervezni augusztus végén egy többnapos ünnepség keretében. Arról, hogy erre mennyi közpénzt terveznek elkölteni, egyelőre nincsen hiteles és pontos információ, az bizonyos, hogy tavaly közel 12milliárd forintot költöttünk el az augusztus 20-i programokra, vagyis ennél várhatóan nagyobb költsége lesz a mostani ünnepségnek.
Jelen gazdasági és társadalmi helyzetben ezt minden bizonnyal újra kellene gondolnia a kormányzatnak. Félreértés ne essék: nem az augusztusi ünnepség elhalasztását, vagy a tűzijáték lemondását szorgalmazom, de állítom, hogy szociális válság idején ésszerű keretek közé kell szorítani ezeknek a költségeit. Nyilvánvalóan ünnepélyes és állami hagyományainkhoz méltó külsőségek teremthetően ennek a sokmilliárdos összegnek a töredékéből is – különösen, ha az állami programok NER-százalékos nyerészkedéseit előre kiiktatjuk belőle. Biztos vagyok benne, hogy a kormányzat részéről is megfelelő és tisztességes gesztus lenne, ha az eredeti elképzeléseire elkülönített összeg jelentősebb részét most mégsem „Európa legnagyobb tűzijátékára” költené, hanem a válság miatt ellehetetlenülő családok megélhetésére, például Esély-kuponok finanszírozására és beérné mondjuk Európa negyedik- vagy ötödik legnagyobb tűzijátékával is. Éhesen, a mindennapi megélhetés terheitől görbülő háttal ugyanis nehezebb felnézni az égre és gondtalanul örülni bármilyen fényjátéknak. Legyen hát az idei ünnepünk méltó és patrióta, de legyen az államalapítás idei megemlékezése a túlzott külsőségek helyett a gondoskodás ünnepe is! Bízom benne, hogy a puritánnak mondott Karmelitában legalább elgondolkodnak ezen a lehetőségen.
