Orbán, a beépített szépség
Mintha a Beépített szépség című film harmadik részét forgatnák Magyarországon, csak éppen nem Sandra Bullock, hanem Orbán Viktor főszereplésével (Mr. Hungary). Most persze arról nem szavaznék, és mások sem szavaznak, hogy ki a legszebb, arról azonban igen, hogy ki akarja legjobban a világbékét. Aki látta az eredeti mozit, az emlékezhet rá: a verseny szereplőinek csak akkor van esélye bármit elérni, ha nyilvánosan állást foglalnak a világbéke mellett. Nos a mi versenyzőnk - akinek, természetesen, mindannyian szurkolunk - igazán jól áll ebben a vetélkedésben, legalább is a Nézőpont szerint. Mert hát ez az intézet fontosnak tartotta, hogy felmérje, kik azok, akik leginkább kívánják a békét, illetve fordítva, kik azok, akik inkább a háború pártján állnak.
Igen tanulságos ez a felmérés, amelynek mezőnyében három magyart is elindítottak (Orbán mellett Márki-Zayt és Gyurcsányt), valamint egy magyar származásút is (Soros). Összesen tízen küzdöttek az első helyért, amelynek végeredménye meglepetéssel zárult, Ferenc pápa (Mr. Vatikán) végzett az élen, megelőzve az első helyre várt Orbán Viktort. A pápa, a felmérés szerint, 83 százalékban akarja a békét, és csak három százalékban a háborút (ez vajon hogy jön ki?), míg Orbán Viktornál ez az arány 78-8. Gondolom a nyolc százalékot az ellenzék aknamunkája eredményezi, nyilván az ilyen emberek állítják azt, hogy a magyar miniszterelnöknek fontos - retorikailag és belpolitikai szempontok alapján -, hogy a háborút felhasználja, de ismétlem, ilyeneket csak a rút ellenzékiek gondolnak.
A vert mezőnyben egyébként megtaláljuk Emmanuel Macron francia elnököt (Mr. France, 44-19), Olaf Scholzot (Mr. Germany, 36-24), Volodimir Zelenszkijt (Mr. Ukraina 32-49), Joe Bident (Mr. USA, 22-56), Soros Györgyöt (Mr. USA, illetve Mr. Hungary, ellenzék, 22-42) és Vlagyimir Putyint (Mr. Russia, 15-69). Azért essék szó a másik két magyar versenyzőről: Márki-Zay 34-37, Gyurcsány pedig 33-37 aránnyal zárt. A táblázatból (Magyar Nemzet, június 30, 6.oldal) kiderül, hogy a Scholz mögött felsorakozók mindegyike inkább óhajtja a háborút, mint a békét, vagyis a tíz kandidánsból hatan a háborúban érdekeltek. A pápa és Orbán messze kiemelkednek a mezőnyből, voltaképpen csak ők nevezhetők igazán békepártinak. Róluk mellesleg nyugodtan kijelenthetjük, hogy elég szépek, noha nem erről szólt a verseny, elég okosak is, és megfelelnek a legfontosabb feltételnek, a világbéke óhajtásának.
Hogy miért meglepetés mégis a pápa előkelő helyezése, pontosabban az, hogy meg tudta előzni a magyar jelöltet? Elsősorban azért, mert Mr.Orbán már a kezdetek kezdetén, pontosabban a háború kitörése utáni napokban, a kezdeti bizonytalanság után, rátalált a legfontosabb mondanivalóra, mondhatni elsőként jelentette ki: a magyar kormány, és személy szerint ő maga a béke pártján áll, míg a magyar ellenzék éppen fordítva: azonnal beszállna a harcokba, mi több, sok-sok ártatlan magyar család gyermekét irányítaná a frontra. És ez a felismerés, illetve a szavazók felvilágosítása, fontos tényezővé vált a hazai belpolitikai küzdelmekben, és hatása a mostani időkben sem elhanyagolható. Olyannyira nem, hogy e meggyőződés hangoztatása fontossá vált a nemzetközi közegben is, bár nem egészen látható, hogy mi igazolja vissza a többség háborúpártiságát. De ez már mindegy is: ha ez a világbéke dolog bevált itthon, akkor működnie kell a határokon túl is, bár erre vonatkozó felméréssel nem rendelkezünk. Ezért aztán, naivan, azt gondoltuk, hogy Putyinon kívül – aki azért, lám, csak-csak utolsó lett Nézőpontnál – senki nem akar háborút, hiszen minden ország megszenvedi a harcokat; gazdasági válság, infláció ésatöbbi. Szóval nem nagyon látni, hogy egy-egy fegyvergyárón kívül kinek is lenne jó, ha támogatná az orosz agressziót, de lám, az emberek ezt másként látják.
Vagy lehetséges, hogy ezt akarják elhitetni velük? Hogy Orbán Viktor, mindenkit meg akar téveszteni, és el akarja terelni a figyelmet más dolgokról? Például arról, hogy temérdek pénzt szórt ki a választási siker érdekében. Vagy tényleg azt akarja felmutatni nekünk, hogy ő az egyetlen az aktív politikusok közül, aki jól látja a helyzetet, és képes felismerni: minden gazdasági baj megszűnik, ha megteremtődik a béke. Arra ugyan nem látni tőle használható ötletet, hogy ezt hogyan is lehetne elérni, hogyan lehetne tárgyalóasztalhoz kényszeríteni a harcoló feleket és előbb tűzszünetet, majd békét kötni. Ezek a többiek, balga fejjel, azt gondolják, hogy ha Oroszországot szankciókkal sújtják, előbb-utóbb olyan nagy bajba kerül, hogy leteszi a fegyvert, de a mi beépített szépségünk már többször rámutatott, hogy ez hiú remény. De ha az, akkor mégis mivel lehetne elérni azt, hogy Putyin ne akarja bekebelezni Ukrajnát? Orbán a legutóbbi nyilatkozatában (Magyar Rádió), már arról beszélt, hogy a háború közeledik Magyarország felé, amiből az is következik – még akkor is, ha ennek az állításnak sincs semmi alapja –, hogy az ő nagy barátja nem hallgat rá, vagy nem tudatosul benne, hogy békére van szükség. Pedig ő beszélhetne a birodalmi gondolatokat dédelgető orosz cár fejével, hiszen ő mégiscsak beszélő viszonyban van vele. Vagy úgy gondolja Mr. Hungary, hogy az ukránoknak kellene meghajolniuk a nagy testvér előtt, és simán átadni neki mindazon területeket, amelyekre szemet vetett?
Erről, sajna, nem nyilatkozik a magyar versenyző. Egyelőre csak forgatja tovább a maga filmjét. Csak azt nem tudjuk pontosan, hogy hova van beépítve.
