Titkolják Szijjártóék, mennyit költenek tolmácsokra
Három hét nem volt elég a Külgazdasági és Külügyminisztériumnak arra, hogy válaszoljon a Hírklikk néhány – valljuk be, nem túlságosan bonyolult – kérdésére. A politikusok nyelvvizsgájáról vagy éppen annak vélt/valós hiányáról indult politikai purparlé idején szerettük volna megtudni, hányan, hogyan, mennyiért dolgoznak a tárcánál, tolmácsi feladatokat ellátva. A kormányhű média korábban azzal támadta Karácsony Gergely főpolgármestert, hogy nagyon sok adófizetői forintot emészt fel nyelvtudásának – szerintük – hiánya. S hogy miért a KKM-et kérdeztük? Mert miközben ott alapkövetelmény a nyelv, sőt, nyelvek magas szintű ismerete, a miniszter is tolmáccsal bonyolítja hivatalos tárgyalásait – egyébként nagyon helyesen.
A kormányhű média ragadozóként ugrott rá Karácsony Gergelyre a főpolgármesterre, egyben Orbán Viktor lehetséges kihívójára a – szerintük – nem létező angol nyelvtudása miatt. Az egyik ellene intézett támadás arra irányult, hogy mennyi adófizetői forintot kénytelen a Városháza kidobni az ablakon emiatt. A 888.hu erre kihegyezett cikkében azt írja, hogy „rögtönzött piackutatása szerint egy szinkrontolmács napidíja 70 és 100 ezer forint közé esik, nyelvtől függően”. Az Origo még tovább ment, s drámaian ecsetelte, „nemcsak tolmácsra lehet szüksége, hanem egy vagy több olyan személyre is, aki lefordítja számára a leveleket, dokumentumokat, híreket, e-maileket és gyakorlatilag mindent, ami nem magyar nyelven van”, s az Európai Bizottság által ezért a munkáért fizetett tarifákkal hozakodik elő (ami persze már önmagában is komoly csúsztatás, hiszen köztudott, hogy a nemzetközi szervezetek nagyon bőkezűen fizetnek).
Nos, ezen felbuzdulva, mi is szerettük volna megtudni, hogy ezek a valós vagy éppen csak vélt költségek hogyan sújtják a Külgazdasági és Külügyminisztériumot. Mi csak a tolmácsokra kérdeztünk rá, merthogy a magunk részéről szeretnénk a normalitás talaján maradni, s nem rákérdezni a fordításokra, amelyek a tárcánál az állományban lévők napi munkájának részét kell képezzék – s persze minden, a külvilággal hivatalos kapcsolatot tartó szervezetnél, minisztériumnál, vagy éppen főpolgármesteri hivatalnál erre a munkára alkalmazott szakemberek dolgoznak.
És akkor álljanak itt a kérdéseink, amelyeket e-mailben küldünk el május 31-én a Külgazdasági és Külügyminisztérium sajtóosztályára:
1. Hány tolmács főállású alkalmazottja van a tárcának?
2. Hányan dolgoznak tolmácsként részmunkaidőben a tárcánál?
3. Hány külsős tolmácsot alkalmaz évente a tárca?
4. Van-e olyan céggel állandó megbízási szerződése a tárcának, amely tolmácsot biztosít? Ha igen, hánnyal? Hogyan választották ki azokat?
5. Hány egyszeri szerződéssel vett igénybe tolmácsi szolgáltatást a tárca tavaly?
6. A tolmácsokat jellemzően itthoni eseményekre vagy külföldi utazásokra foglalkoztatják?
7. Milyen nyelvek a leggyakoribbak, amelyekhez tolmácsot kérnek?
8. Mennyit költöttek 2019-ben és 2020-ban tolmácsokra a tárcánál? Beleértve a főállásban foglalkoztatottakat és a külsősöket?
Megjegyzendő, hogy megnéztük a tárca folyamatábráját, ám azon nem találtuk nyomát külön olyan egységnek, amely szükség esetén, a tolmácsokat biztosítaná. Pedig tolmácsok tényleg dolgoznak, ahogy azt láttuk például a Szijjártó Péter miniszter elhíresült januári moszkvai tárgyalásairól – az orosz fél által – közzétett (mondjuk, elég kínos) videóból. Tudják, amikor Szijjártó tolmácsa félreérthető mozdulatot tett a tárgyaláshoz készülődve, ami kapcsán az orosz vendéglátó, Lavrov külügyminiszter hallhatón odasúgta a munkatársának, hogy „Rögtön lopják a tollat”.
Visszatérve a KKM-nek több mint három hete feltett kérdéseinkre. Hogy egy „klasszikust” (a 888.hu-t) idézzünk a saját esetünkre, „Nem árulunk el nagy titkot: válasz nem érkezett. Mondhatni, a hallgatás taktikáját választották. Az átláthatóság jegyében.”
