Áremelkedésben, áruhiányban, munkanélküliségben és inflációban csapódhatnak le az importvám-emelések

Donald Trump megválasztott amerikai elnök azt tervezi, hogy hivatalba lépésének első napján további 10 százalékkal megemeli a Kínából származó termékek beviteli vámját, illetve 25-25 százalékos vámot vet ki a kanadai és a mexikói importra. Mindezt a migrációra és az illegális kábítószer-kereskedelemre hivatkozva tenné. Erről elsőként a CNBC adott hírt. 

Habár abban semmi váratlan nincs, hogy a régi-új elnök protekcionista intézkedéseket tervez, de a Truth Social platformon bejelentett vámtervei azért meglepetést keltettek. Inotai Andrással a többi között arról beszélgettünk, hogy ha ezek a tervek megvalósulnak, akkor az miért és hogyan fog hatni a világkereskedelemre, a világgazdaságra. Azt is megkérdeztük a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének korábbi vezetőjétől, vajon megérzik-e ezt a közvetlenül nem érintett országok, így Magyarország is?

Meglepőnek – és egyébként „elírásnak” – tartja az importvám-emelés jelzett mértéket Inotai András. Mint emlékeztetett rá, Trumpék korábban arról beszéltek, hogy Kínára akár százszázalékos vámot is kivetnek majd, de minimum 40-60 százalék közöttit. (Az idézett CNBC-nek nyilatkozó szakértő szerint a piac 20-30 százalékosra számít – a szerk.) A közgazdászprofesszor szerint az is furcsa, hogy Kanada és Mexikó esetében 25-25 százalékos importvámról beszélt Donald Trump, holott – mint ismert – az Egyesült Államokat szabadkereskedelmi egyezmény köti a két országhoz (a három együtt alkot egy szabadkereskedelmi övezetet). Ráadásul korábban arról lehetett hallani, hogy ha ilyen vámokat vetnek ki a kínai importra, akkor a kieső import részbeni pótlásaként a Kínában megtelepedett és jelenleg még az USA-ba exportáló amerikai termelő vállalatok majd átteszik a székhelyüket Mexikóba és Kanadába, és onnan viszik a termékeket az Egyesült Államokba. Ez is alaposan megdrágulna ezzel a vámemeléssel. Azaz, ez a három húzás már önmagában is felborít sok mindent, már csak azért is, mert korántsem biztos, hogy ettől az adott vállalat majd visszatelepül az USA-ba, ehelyett jó eséllyel elkezd más piacokat keresni.

Inotai emlékeztetett arra, hogy az USA-ba irányuló kínai export nagyon jelentős, számos területen nélkülözhetetlen is – s nemcsak mint gépjárművek, hanem mint alkatrészek, és messze nem csupán az autóiparban. A nemzetközi szállítási láncokon keresztül az alkatrészek Kínából az Európai Unióba és az USA-ba kerülnek, s ott készül el a végtermék. Ha azonban ezek az alkatrészek kiesnek vagy nagyon megdrágulnak, akkor igen sok kínai importhoz kötődő munkahely kerül veszélybe Amerikában. S nem csak az USA-ra, Európára is éppen úgy igaz az is, hogy a kínai import egy jó részét nem lehet pótolni helyi termékkel, ahhoz nincs elegendő és megfelelő beszállító. De még ha képesek is pótolni a kieső kínai részegységeket, alkatrészeket, akkor is sokkal drágábban lehet ezt megtenni. Kínában óriási sorozatban gyártanak, helyettesítő beszállítót pedig ilyen kapacitással nem találni. Európa számára is probléma, hogy a plusz vám miatt kieső kínai import helyett hogyan lehetne például a Nyugat-Balkánon vagy valamely uniós tagországban helyettesítő termékeket beszerezni.

Mindez pedig áremelkedésben, áruhiányban, munkanélküliségben és inflációban csapódik majd le – prognosztizálta Inotai András. És ez nem csak az Egyesült Államokat érinti, hanem minden, a nemzetközi szállítási láncokba bekötött országot, beleértve az uniós tagországokat, köztük természetesen Magyarországot is. „Amikor Orbán Viktor olyan badarságokról beszél, mint a szuverenitás, akkor gondoljunk csak arra, hogy Magyarország mennyire lehet szuverén, tekintve, hogy sokkal jobban függünk a nemzetközi környezettől, mint sok más ország” – szögezte le.  

Plasztikusabbá téve az európai kitettséget ezen a téren: az amerikai GDP-n belül az export vagy import aránya 15 százalék, s ennek a kínai relációban bonyolított kivitel és behozatal csak egy része; ugyanakkor az unión belüli kereskedelmet is beszámítva az EU-ban ez durván 40 százalék, s ezen belül a kínai részesedés a társadalmi termék és az import esetében is nagyobb.

Erre jön még a borítékolható válaszlépések hatása, akár az USA-ról, akár az EU-ról van szó. Az már más kérdés, hogy Kína – európai viszonylatban – elsősorban a luxustermékeket tudja megadóztatni (amit amúgy már eddig is megtett), amivel az a gond, hogy nem a kínai termelést érinti, csak a kínai fogyasztókat, akik ettől még nem fognak a falnak menni. Ezért is sokkal kisebbet koppanna Kína ebben az esetben, mint az amerikaiak és/vagy az európaiak. 

A kínaiak másként is válaszolhatnak – folytatta a fejtegetést a professzor: a Kínában működő amerikai és európai vállalatok működését is korlátozhatják, „ez azonban már nagyon messze vezetne...”.

Inotai azzal egyetért, hogy bizonyos esetekben jogos a magas vámok kivetése Kínával szemben, hiszen a nemzetközi kereskedelmi szabályok azokra a termékekre vonatkoznak csak, amelyek önmaguk is helyt tudnak állni a nemzetközi versenyben, azaz megfelelően versenyképesek. Ám például olyan kínai személygépkocsik is kerülnek Európába, amelyek gyártását a kínai állam jelentős szubvenciókkal támogatja, s azoknak csak ennek köszönhetően versenyképes az áruk a nemzetközi piacon.

„Ha csak a fenyegetés szintjén jelenik meg a trumpi vámemelés, annak – a pszichológián keresztül – már eleve negatív hatása van: nem ruházok be a bizonytalan jövő miatt, nem fejlesztek, visszafogom a termelést, nem veszek fel új embereket stb. – ezzel pedig szépen megyünk vissza a törzsi társadalom felé...”  vázolt egy nemkívánatos jövőt Inotai. Szerinte már maga a lebegtetés is lehet veszélyes. Mint fogalmazott: „Ha a kialakult globális termelői-szálitói-értékesítési láncba ’beletrumpolnak’, ha nem gondolják végig a világgazdaságra, a világkereskedelemre gyakorolt következményeket, akkor hatalmas öngól is lehet az importvámok megemelése”. 

Némileg tovább gondolva mindezt, azt is megjegyezte, hogy mindennek a hatásait mi, magyarok is megéreznénk, kiváltképpen, ha a trumpi vámemelés eléri az Európai Uniót is. Ha másként nem, hát úgy, hogy mondjuk a magyar beszállítók termékeivel másutt – például Németországban – összeállított végtermék bekerülése az amerikai piacra megdrágul, ezt a német gyártócég megszenvedi, ami pedig a magyar beszállítóit is negatívan érinti. „Lehet még itt meglepetés, meglepődhet Orbán Viktor azon, hogy Donald Trump visszatérte milyen negatív hatásokkal jár Magyarországra nézve – ebben az esetben persze megint hallani fogjuk majd a szokásos szöveget, miszerint a világ bűnös, mindenki más hibás, csak mi nem...”.