Felcsuti Péter: történelmi feladat a rezsim eltakarítása

Németh Péter 2021. október 16. 07:23 2021. okt. 16. 07:23

„Erre az innovációra a Fidesz által létrehozott választási rendszer és az ellenzéki oldal töredezettsége miatt volt szükség. Ha a kettő közül bármelyik megváltozik – újra kétfordulós lesz a választás és/vagy kiemelkedik egy vitán felül állóan domináns párt/vezető az ellenzéki oldalon – ez az innováció okafogyottá válhat – nyilatkozta a Hírklikknek Felcsuti Péter közgazdász, a Bankszövetség volt elnöke. Azt is elmondta: nem tudni, hogy mi lesz az utolsó szalmaszál, ami eltöri a teve derekát, azaz megfosztja hatalmától a Fideszt. De, hogy ezt megtörténjen, az az ellenzék történelmi feladata. 

– Kezdjük most az előválasztással: egyetért abban, hogy a Fidesz ezt alaposan elmérte, az előválasztás sokkal jobban megmozgatta a választókat, mint ahogy azt a párt kommunikálta?

– Pusztán a formális logika és a fölös óvatosság azt diktálja, hogy feltételezzem, egy dolog, amit a Fidesz gondol és egy másik, amit kommunikál. Másképpen fogalmazva, nem követhetünk el nagyobb hibát az innenső oldalon annál, hogy alulértékeljük az ellenfelet. Ettől még igaz, hogy az előválasztás az ellenzék nagy sikere. 

– Szerintem kifejezetten kínos és nevetséges volt, ahogy a kormánypárt és holdudvara futott az események után, folyamatosan próbált alkalmazkodni a változásokhoz a lejárató kampányában. Így látta Ön is?

– Ez valóban így lehetett; volt egy szimpla prekoncepciójuk, ami nagyjából a legvalószínűbb forgatókönyvet vette alapul, hogy t. i. a versengés végülis Dobrevre és Karácsonyra korlátozódik. Nyilván tévedtek, de ez azért számomra nem tűnik fatálisnak.  
– Egy nap van hátra: megállapíthatjuk-e, hogy amíg többpárti versengés lesz ugyanazon az oldalon, akkor ez a rendszer beépül a magyar politikai életbe? 

– Nekem úgy tűnik, hogy erre az innovációra a Fidesz által létrehozott választási rendszer és az ellenzéki oldal töredezettsége miatt volt szükség. Ha a kettő közül bármelyik megváltozik – újra kétfordulós lesz a választás és/vagy kiemelkedik egy vitán felül állóan domináns párt/vezető az ellenzéki oldalon – ez az innováció okafogyottá válhat. 

– Az első forduló még viszonylag puha harcot hozott, főként a miniszterelnök-jelölti vita volt „óvatos”. A második fordulóra azonban elszabadultak az indulatok, döntően azt követően, hogy Karácsony visszalépett és Márki-Zay mellett állt ki. Még egy kis hazaárulózás is elhangzott. Ez belefér a kampányba? 

– Az én felfogásom szerint nem, különösen az utóbbi. Ez is mutatja, hogy a politikai kultúra és szocializáció tekintetében óriási a különbség az együttműködésre ítélt partnerek között. Igyekeztem óvatosan fogalmazni, de az aligha vitatható, hogy a „hazaárulózás” nem a bal- vagy liberális oldal kedvenc fordulata. Csak abban lehet reménykedni, hogy a felek, de főleg a híveik, nem ejtettek gyógyíthatatlan sebeket egymáson. Mert a nap végén mindenkinek el kell mennie szavazni. Ha a baloldali hívek „megsértődnek” és otthon maradnak vagy vice versa, akkor esély sincs.

– Mit mutatott önnek – és most beszéljünk a saját területéről – a miniszterelnök jelöltek vitája? Mit az első kettő, és mit most a már kétszemélyes vita? Kirajzolódott-e valami arról, hogy ki hogyan vezetné az országot, milyen gazdasági hátteret építene? 

– Azt hiszem, a vitában elhangzottak túlságosan elnagyoltak voltak, hogy abból konkrétumokat lehetne levonni. Nem meglepő módon, hatalmas a különbség például a mélyen igazságtalan adórendszer, vagy az igazságtalan adórendszer gazdagokat kedvezményező hatását fokozó családtámogatási rendszer megítélésében. Ebben majd valahogy meg kell állapodniuk. Számomra és a legtöbb ellenzéki számára ez most még mellékes. Adott a történelmi feladat, az Orbán rezsim eltakarítása – ehhez képest az adórendszer milyensége fontos, de mégis csak mellékes kérdés.

– Szükség van-e egyáltalán, hogy a politikai rendszeren túl a gazdaság különböző területeihez is hozzányúljon az új kormány? 

– Természetesen. Ha mást nem tesz csak felhagy a mostani ötletszerű gazdaságpolitikával – kulcsfontosságú törvények elfogadása egy éjszaka alatt, személyre szabott törvények stb. – már az is nagy dolog lesz. És persze ott van a korrupció elleni intézményes fellépés is.  

– Azt mondják a szakértők, hogy az az osztogatás, amit most az Orbán-kormány művel, még bőven kezelhető, legalábbis rövid távon? De nem épp erre játszik Orbán?

– Egészen biztosan és egyáltalán nem biztos, hogy eredménytelenül. Természetesen a közönség reakcióját nem lehet kiszámítani. Végül is elképzelhető, hogy köszönettel elteszik a pénzt és leadják a szavazatukat az ellenzékre. Én legalábbis remélem, hogy ezt fogják tenni. 

– A Fidesz kampánya Gyurcsány-ellenességre, Brüsszel ellenességre, migráns-ellenességre épült, a pozitív oldalon pedig arra, hogy Európában a legjobbak között vagyunk a járvány kezelésében, megőrizték az alacsony rezsiket, szóval csak jót tett velünk a rezsim. Ön szerint ez elegendő lehet a győzelemhez? 

– Valójában ennél többről van szó. Orbán vitán felül állóan karizmatikius személyisége és a „magyar néplélek” mély ismerete ebből a felsorolásból nem hagyható ki. Ráadásul a magyar társadalom soha ilyen mértékben nem polarizálódott, mint most: Fidesz: kis település, alacsony iskolázottság, ellenzék: nagyvárosok, magas iskolázottság és hát sajnos az előző halmaz nagyobb, mint a második.  

– Nagyon sok gazdasági szakember, bankár coming outolt, hogy kire szavaz. Mivel magyarázza ezt a nyíltságot. És akar-e Ön is színt vallani? 

– Mindenki maga dönti el és lássuk be, a megszólalókról köztudott, hogy ellenzéki érzelműek és az is, hogy igyekeznek racionálisan dönteni (ami persze nem könnyű). Én ezekben a napokban a Facebook-on „csatáztam”, már csak ezért sincs okom titkolózni. Az első fordulóban Karácsonyra szavaztam, a másodikban Márki-Zayra és korántsem azért, mert a hódmezővásárhelyi polgármester fan-je lennék. De sok más ellenzékivel együtt én is azt gondolom, hogy jobboldali, konzervatív és vidéki politikusként több esélye van Orbán ellen, mint Dobrevnek.

– Ha lezárul most az előválasztás, és valóban képes lesz az ellenzék újra egymásra találni, ahogy ígérte, mi az, amit leginkább a középpontba kell emelnie? Mit kell ígérnie a gazdaságban, – már, amit be is tart – a politikában? 

– Ez az egymillió dolláros kérdés, t. i. hogy ezekben a napokban nem ejtettek-e végzetes sebeket egymáson, de főleg a szavazóikban. Azt hiszem, nem vagyok elfogult, ha azt gondolom, hogy ebben Márki-Zaynak, de valamennyire Karácsonynak is nagyobb így a felelőssége, mint a DK-oknak, akik inkább csak reagáltak. Ígérni kell és ígérnek is, mert ez így megy a választási kampányokban. Sajnos nálunk még nem alakult ki az a kultúra, aminek a részeként független intézmények áraznák be a politikusi ígéreteket pro és kontra és az értő publikum ezt figyelembe veszi a döntésekor és ezért persze a politikusok is igyekeznek tartózkodni a túlzásoktól. Így marad a nagyot mondás, amire az ellenzéki oldalon is bőven látni példát.

– Mennyire fontos hangsúlyozni az együttműködést az Európai Unióval? A felmérések szerint a magyar társadalom Európa-párti, mégsem lázadoznak a Fidesz politikája ellen. Miért?

– Igazán komoly megszólalók mindkét oldalon hangsúlyozzák az EU kapcsolat fontosságát. Orbán és a beosztottjai többnyire verbálisan támadnak, de olyasmi még nem történt, mint Lengyelországban, ami valódi casus belli lenne. Magyarország, ha vonakodva is, de eddig még betartotta, illetve végrehajtotta az Európai Bíróság döntéseit. A lakosságnak tehát ha úgy tetszik, egyelőre nincs miért lázadozni. 

– A jelek arra utalnak, hogy – kiváltképp a lengyel alkotmánybírósági döntés után – a Bizottság is bekeményít. Ha tényleg nem jönnek a pénzek, elegendő lesz a kormány által felvett, az unióshoz képest magas kamatú hitel? Ezt is lenyelik a választók? 

– A hírek úgy szólnak, hogy valamilyen megállapodás összeállóban van, de ugye ez a jogállamiságról (korrupció, bíróság, média) szól. A Bizottságnak végre valóban komolyan kell vennie ezt a dolgot, mert több oldalról – Európai Parlament, egyes tagországok – is szorongatják. Ettől függetlenül a felvett pénzek és a laza deficitcélok elegendők a kormány számára, hogy a választásokig kihúzza. Hogy ez pénzbe kerül – magasabb kamat – nem vitás, de minden tiszteletem mellett sem gondolom, hogy ez elérné a választópolgár – a medián szavazó – ingerküszöbét.   

– Sokan vélik úgy, hogy két dolog dolgozhat a Fidesz ellen: ha belső háború tör ki, vagy ha az emberek megélhetése válik kockázatossá. A magas infláció elvezethet ez utóbbihoz? Az elsőhöz ugyanis jobban bele kellene látni a Fidesz belső életébe…

– Az infláció most mintha 5% körül stabilizálódna, ami rossz és baj, de nem katasztrofális. Ilyenért nem szokás még kivonulni az utcára. Másfelől senki nem ismeri azt a hatásmechanizmust – az utolsó szalmaszálat, ami eltöri a teve derekát – ami az utcára küldi az embereket. Az én személyes véleményem – és hát a közvéleménykutatási adatok nagyon ezt látszanak alátámasztani –, hogy ettől még messze vagyunk.