J.D. Vance – Trump eszes és elvtelen klónja
J.D.Vance, Ohio állam kormányzója, Donald Trump alelnök-jelöltje, aki adott esetben hazájának elnöke is lehet, munkás származású. Évekig tengerészgyalogosként szolgált, utána elit egyetemen végezte a jogot, majd a pénzvilágban, kockázati tőkealapokban dolgozott. Az augusztusban 40. évét betöltő Vance csak néhány éve lépett a politikába, nincs két éve, hogy – Trump segítségével – Ohio állam kormányzójának választották. Pár évvel ezelőtt még igen rossz véleménye volt későbbi támogatójáról – 180 fokos fordulata nem utal szilárd jellemre. A jó megjelenésű, jól szónokló, Trumpnál majdnem 40 évvel fiatalabb politikus is híve Amerika befelé fordulásának, feladná Ukrajna támogatását és az ország ipara érdekében szembe fordulna Európával.
Neve országszerte ismert önéletrajzából, amelyben megírta egy munkásfiú történetét az elszegényedett „rozsdaövezetben.” Kábítószerfüggő anyja helyett nagyszülei gondoskodtak róla, az ő nevüket is viseli és a nagy sikerű könyvből televíziós sorozat is készült. Trump egyfajta klónjának tekinthető – sajátos előzménnyel. Néhány évvel ezelőtt még azt hirdette, hogy a „soha Trumpot!” mozgalomhoz tartozik, az elnököt „kulturális heroinnak”, „szörnyű jelöltnek” és „Amerika Hitlerének” is nevezte. Azt is mondta, „ki kell deríteni, hogy Trump cinikus seggfej-e mint Richard Nixon, de talán nem is olyan rossz, és még hasznosnak is bizonyulhat...”
Mindezeket feledve, azután Trump mellé állt, mondván: „nem a kijelentései a fontosak, hanem az, amit elnöksége idején tett”. Az elsők között volt, akik támogatták a megbukott elnököt, amikor nem volt hajlandó elismerni 2020-as választási vereségét, azt állítva (állítja egyébként mindmáig), hogy a Demokrata Párt csalásokkal nyerte a választást. Ha az előző Trump-kormányban ő lett volna az alelnök, nem hagyta volna jóvá a választás eredményét, amint azt az akkori alelnök, Mike Pence – az alkotmányra és lelkiismeretére hivatkozva, Trump parancsát visszautasítva – tette, hangoztatta Vance. Ezért is eshetett rá a választás, mert nem kevés republikánus politikus, köztük a választási kampány ellenjelöltjei, annak idején elítélték Trump magatartását, így a személyéhez való teljes hűséget értékelhette most Trump.
Jövendő helyettese szintén vezető helyen szállt síkra azért, hogy a Republikánus Párt ismét elnöknek jelölje Trumpot. Kiállt Trump azon ígérete mellett is, hogy ha hatalomra kerülnek, „különleges államügyészt” neveznek ki Joe Biden „ügyeinek” kivizsgálására. Neki tulajdonítják a tervet, hogy „tisztítsák meg” a közszolgálatot – és hagyják figyelmen kívül a Legfelsőbb Bíróság döntését, ha az a lépést törvényellenesnek minősíti. Abban a helyzetben, amikor merénylete után még Trump is arról beszélt, hogy csökkenteni kell a politikai feszültséget, Vance mindenfajta bizonyíték nélkül állította, hogy Biden kampányának retorikája „közvetlenül vezetett a Trump elleni gyilkossági kísérlethez” és úgy vélte, hogy a merénylet „nem valami elszigetelt incidens”.
Teljes fordulatot látunk Vance-nek a környezetvédelem kérdéseiben képviselt véleményénél is. Néhány éve még elismerte az éghajlatváltozás súlyos következményeit és cselekvést hirdetett, míg most a Biden-kormány minden környezetvédelmi intézkedését visszacsinálná. Államában már tavaly javasolta, hogy ne támogassák tovább elektromos járművek vásárlását, hanem ellenkezőleg, 7 000 dollárt adjanak azoknak, akik amerikai gyártmányú benzin, vagy diesel motoros kocsit vesznek.
Az üzleti életből jött Vance-nek jó kapcsolatai vannak a Szilícium-völgy, az elektronikai nagyvállalatok hangadóihoz és segítette azokat közelebb kerülni Trumphoz. Így történhetett, hogy Elon Musk, a világ leggazdagabb embere (vagyona meghaladja a 250 milliárdot), aki korábban egyik elnökjelöltet sem támogatta, most közölte: júliustól havi 45 millió dollárt ad Trump kampányának. (Az idei választási kampányban az eddigi legmagasabb adomány 50 millió dollár volt, a Mellon bankház alapítójának dédunokájától).
Trump olyan republikánust választott maga mellé, aki – hozzá hasonlóan – az izolacionizmust, a világtól való elzárkózást hirdeti: forduljon az ország befelé, ne törődjék más országok dolgaival, politikájával, ne háborúzzék. Szenátorként ismételten ellenezte Ukrajna segítését, azok közé tartozott, akik tavasszal hosszú hónapokig blokkolták a kétpárti támogatással elfogadott 67 milliárd dolláros újabb segély-csomagot. Kiállt a szenátusban amellett is, hogy mérsékeljék az Oroszország elleni szankciókat. Elment az idén a müncheni biztonságpolitikai konferenciára, de távol maradt mindkét párt szenátorainak Zelenszkijjel tartott találkozójától és nyíltan beszélt arról, hogy Ukrajnának végül területeket kell majd átadnia Oroszországnak. „Világosan meg kell mondanunk Európának és a világ többi részének, hogy Amerika nem állíthat ki a végtelenségig üres csekkeket” – fogalmazott. Elnöksége idején Trump védővámokat vetett ki európai acél- és alumíniumtermékekre, Vance ebben is maradéktalanul támogatni kívánja főnökét – akárcsak abban, hogy vegyék fel a kesztyűt Kínával, mind katonai téren, mind a gazdaságpolitikában.
A Biden-kampány központi állítása, hogy Donald Trump önkényuralmi fasiszta, akit minden áron meg kell állítani. „Ez a retorika vezetett az elnök ellen megkísérelt gyilkossági merénylethez”, írta Vance az X-en. Felesége, Usha Chilukuri, indiai bevándorlók gyermeke. A férjéhez hasonlóan kitűnő megjelenésű asszony, elismert képességű jogász. A Yale elit-egyetemen ismerkedett meg férjével, majd a szövetségi Legfelsőbb Bíróságon dolgozott, aztán egy jelentős San Franciscó-i ügyvédi cég munkatársa lett. Három gyermekük van.
Trump választásában az is szerepet játszik, hogy Vance-t bestseller könyve és az abból készült tv-sorozat alapján sokan az alsó társadalmi osztály, a keményen dolgozó munkások, farmerek képviselőjének tekintik – ezen a populista demagógián alapul Trump sikere is. Az alelnök így növelheti a szavazatok számát éppen a rozsdaövezet egyes államaiban, amelyekben – a szinte egyenlő erőviszonyok miatt – eldől az elnökválasztás.
A demokraták első reakciója szerint „a Trump-Vance kettős aláásná demokráciánkat, szabadságjogainkat és a jövőnket”. A legújabb felmérések szerint Trump – a merényletnek is köszönhetően – a két-háromról hat százalékra növelte előnyét Bidennel szemben.
Amerikában történelmi előzményekre is emlékeztetnek. Arra, hogyan vonakodott az Egyesült Államok belépni a II. világháborúba az elsőt követő visszahúzódás után. Majd az 1952-es republikánus elnökjelölő kongresszusra, ahol Dwight D. Eisenhower legyőzte Robert Taftot az izolacionista, történetesen ugyancsak ohiói szenátort. A vita – akárcsak most is – akörül folyt, hogy milyen legyen az Egyesült Államok szerepe a világpolitikában. A többség a II. világháború után kialakult, máig érvényes, ismert politika mellett maradt, amelyet évtizedeken át képviseltek a mindenkori elnökök, köztük a republikánusok, Ronald Reagan és a két Bush. Hetven évvel Taft „Amerika az első” jelszava után Trumppal ismét van egy kemény izolacionista, aki úgy akarja „naggyá tenni Amerikát”, hogy a legnagyobb demokrácia, a legnagyobb katonai erő birtokában, feladja elveit és nem kívánja megvédeni szövetségeseit – vállalva annak minden ijesztő következményét.
