Kurunczi Norbert: a kotorékozás bűncselekmény

A rókák mentésével és gyógyításával foglalkozó Kurunczi Norbert és alapítványa a Rókales, többi között azt akarja elérni, hogy betiltsák a kotorékozást. Ez a vadászati módszer szerinte – és a Hírklikk által megkérdezett vidéki állatorvos szerint is – egyszerű állatkínzás és bújtatott állatviadal is egyben, amikor kutyákkal mészároltatnak le pár napos rókakölyköket és az őket védő anyjukat. Talán a Vuk című magyar rajzfilmből emlékezhetünk arra, hogy a simabőrű is ezzel a módszerrel irtotta ki az árván maradt kis róka egész családját.  

Jelenleg több ügyvéd is azon dolgozik, hogyan lehetne minél előbb törvényi szinten betiltatni a kutyák és rókák közti irányított harcot, viadalt, amire a kotorékozó vadászok egyszerű sportként tekintenek. Viszont a kotorékozás betiltásának ügye úgy tűnik, most komoly fordulatot vett. Ugyanis a Rókales közösségi oldalán kedden Kurunczi Norbert bejelentette, hogy nincs Magyarországon hivatalosan olyan vadászati módszer, ami megfelelne a kotorékozásnak. A rókákat sem kotorékebekkel, sem más módon kínozni nem lehet, aki ezt teszi, az bűncselekményt követ el. Aki az elmúlt öt évben bizonyíthatóan ezt a módszert alkalmazta hatósági eljárás alá vonható.

A bejegyzés szerint dr. Horváth Mária Sarolta nyugalmazott törvényszéki bíró, dr. Lorászkó Gábor egyetemi docens, dr. Gerencsér Ferenc, a Magyar Állatorvosi Kamara és Állatorvostudományi Egyetem ügyvédje, szakállatorvos és dr. Bérci Antal jogász az elmúlt hetekben átvizsgálta a hazai törvényi szabályozást, illetve segítette a Rókalest állásfoglalásával. 

Kurunczi Norbert szerint rengeteg vadőr szemet huny a kotorékozók felett, mert egy rókafül, ha leadják, 10 ezer forintot ér. Így lesz a kotorékozásból a sport mellett üzlet is. Ahogy írja, rengetegen küldenek neki információt és bizonyítékot az ilyen módszert használókról, ők pedig tömegesen fogják feljelenteni a kotorékozókat. 

Addig, amíg ez megtörténik, a Rókales Alapítványnak még sok dolga van. Többi közt azt akarja elérni, hogy hivatalos formában menthesse a rókákat. Ahogy arról a Hírklikk is beszámolt, nagyon úgy fest a dolog, a hatóságok nem akarják, hogy Kurunczi rókákat mentsen, gyógyítson, majd visszaadja a szabadságukat. Két és fél éve küzd azért, hogy ezt hivatalosan tehesse, ehhez kapott állásfoglalásokat, de – ahogy Kurunczi Norbert mondta – azokat a Somogy Vármegyei Kormányhivatal és a helyi vadászhatóság lesöpörte az asztalról, ráadásul sok vadász fel is jelenti, amiért gyógyítja a rókákat.  „Az utóbbi években a rágcsálók komolyan elszaporodtak az országban, így hatalmas segítség a vörösbundás, mert a legjobb pocok- és egérirtó. Az pedig, hogy a rókák veszettséget, illetve fertőző betegségeket terjesztenek, egyszerűen túlzás. Nem az emberiség megrontói és nem a róka okozza a környezetben a legnagyobb károkat, bajokat” – magyarázta Kurunczi Norbert.

A rókamentésről alkotott véleményüket nyomatékosítandó, azonban a kormányhivatal nemrég elkobozta a Rókalesnél gyógyuló és a szabadon engedés előtt álló 21 vörösbundást, majd párszáz méterrel odébb elengedték az állatokat. Lapunk elküldte kérdéseit az akcióban – a Rókales szerint – részt vett hivataloknak: rendőrségnek, vadászoknak, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalnak (Nébih) és a kormányhivatalnak. Többek között arra kerestük a választ:

– mi kell ahhoz, hogy valaki hivatalosan is vadállatokat mentsen,
– hivatalosan van-e olyan lista, amelyik meghatározza, hogy melyik vadállatot lehet és melyiket nem lehet menteni, 
– hány veszett rókát találtak az elmúlt években, illetve hány olyat, amelyik komoly fertőző betegséget hordozott,
– a hivatal munkatársa is részt vett-e az elkobzásban, 
– ha tilos állatkölyköket (vadállatokét is) gyilkolni, akkor a rókakölyköket miért lehet,
– ahogy az állatorvosok is állítják, a hivatal szerint is állatkínzás és bújtatott állatviadal-e a kotorékozás?

Dr. Kemenszky Péter, titkár válaszában elmondta, a Vadászkamara Területi Szervezete, mint az egyéni vadászok érdekeit védő köztestület/érdekképviselet semminemű információval nem rendelkezik az általunk felvetett kérdésről. „Hozzánk ez ügyben sem panasz, sem tájékoztatás/bejelentés nem érkezett. A közösségi média kommunikációban ebben a formában nem veszünk részt, attól elhatárolódunk. Tudomásunk van ugyanakkor arról, hogy az ügyben a Somogy Vármegyei Kormányhivatal eljárást folytat, de erről sem tudunk bővebbet.” 

A Somogy Vármegyei Rendőr-főkapitányság Kommunikációs Szolgálata azt válaszolta, hogy munkatársai kizárólag a Somogy Vármegyei Kormányhivatal határozatának zavartalan végrehajtását biztosították. Az esettel kapcsolatban a Somogy Vármegyei Rendőr-főkapitányságon büntető-, vagy szabálysértési eljárás nem indult.

A Nébih arról tájékoztatott, hogy mint hatóság nem vett részt a Rókales Alapítványt érintő eljárásokban. A hivatal a kérdések döntő részében nem illetékes, azok természetvédelmi vagy vadászati hatósági feladatkörbe tartoznak. Viszont a veszettségre vonatkozó kérdésekre válaszolt. Eszerint hazánkban, az 1992 óta sikerrel végrehajtott rókavakcinázási program eredményeképpen a 2018–2021. közötti időszakban nem fordult elő veszettség. Keleti szomszédainknál azonban még mindig jelen van a betegség, ami folyamatos kockázatot jelent Magyarország számára, mert az itt élő állatok újra fertőződhetnek a veszettséggel. A veszett, idegrendszeri tünetekben szenvedő, rendellenesen viselkedő vadállatok és kóbor háziállatok ugyanis nagy távolságokat is megtehetnek, és a fertőzést továbbadhatják.

2022-ben hazánkban, az ukrán és román határ közelében ismét megjelent a veszettség, azóta 37 esetet állapított meg a Nébih laboratóriuma házi- és vadon élő állatokban. A veszett állatok kétharmada (23 eset) róka volt, és több veszett háziállat kórelőzményében is szerepelt a rókákkal történt kontaktus, verekedés. Közép- és Kelet-Európában a veszettség fő fenntartója és terjesztője a vörös róka. A rókák ezen meghatározó szerepét magyarázza, hogy ezek az állatok nagyon fogékonyak a veszettségvírusra, a beteg rókák nyálában nagy mennyiségű vírus található, és a marakodás gyakori lehetőséget teremt ennek továbbadására – írta a Nébih. 

Itt azonban álljunk meg egy szóra. Bár azt állították, hogy semmilyen más kérdésben nem illetékesek, ám 6200/40013-3/2024 ügyiratszámon a Nébih állásfoglalást küldött a Rókalesnek. Volpert Balázs igazgató megbízásából Csachné Rubint Etelka szakmai koordinátortól érkezett dokumentum részletezte a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvény végrehajtásának azt a rendeletét, amely kimondja, hogy zárttéri vadtartó létesítményben valamennyi vadászható nagyvadfaj, valamint fácán, fogoly, vörös fogoly és tőkés réce tartható. Tekintettel arra, hogy a róka a Vhr. 1. § (1) bekezdésének bb) pontja szerint apróvadnak minősül és a fent idézett jogszabályi hely nem sorolja fel a zárttérben tartható apróvadak között, róka tartása vadasparkban, vadfarmon nem engedélyezhető. Megoldás lehet állatkert vagy a menhely létesítése.

„Az állatkert létesítését a természetvédelmi hatóság engedélyezi. A természetvédelmi hatóság az engedély megadásával egyidejűleg nyilvántartásba veszi a szolgáltatót. Állatpanzió és állatmenhely (a továbbiakban együtt: állatotthon) létesítését az állatvédelmi hatóságként eljáró járási hivatal engedélyezi. A járási hivatal az engedély megadásával egyidejűleg nyilvántartásba veszi a szolgáltatót” – olvasható a Nébih állásfoglalásában.

A menhely létesítését azonban a Somogy Vármegyei Kormányhivatal elutasította. Parrag-Mandl Annamária sajtóreferens szerint „Kurunczi Norbert az alapítvány képviseletében kizárólag állatotthon szolgáltatás nyilvántartásba vételét kérelmezte idén nyáron házimacska, ló, házi sertés és juh vonatkozásában, de mivel a szükséges hiánypótlásokat nem teljesítette, kérelmét a hivatalnak el kellett utasítania. Állatkert létesítésére pedig semmiféle kérelem nem érkezett a Rókales részéről.
 
A jogszabályok – többek között a 1996. évi LV. törvény, illetve a védett állatfajok védelméről, tartásáról szóló 348/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet – alapján a vadászható állatokra vonatkozóan nem értelmezhető mentési tevékenység. Ezen állatok ugyanis az élőhelyükön illetékes vadászatra jogosult társaság tulajdonát képezik, rókák tartására, akár beteg állatok befogadására pedig csak állatkertek jogosultak. Ezen utóbbi előírásokra munkatársaink többször is felhívták az elmúlt több mint egy évben Kurunczi Norbert figyelmét, legutóbb az egészséges állatok szabadon engedésekor.”
 
A beteg rókák elengedésére nem reagált a sajtóreferens, de hozzátette, hogy a hatóságuk részéről két vadászati felügyelő volt jelen az elkobzáskor. A vadászati hatóságuknak a kotorékozással foglalkozó vadászok számáról nincs információja. Veszett rókát a vármegyében az elmúlt években nem azonosítottak. 

Kurunczi Norbert szeretett volna menhelyet létrehozni, de a Kormányhivatal elutasítását mással magyarázta. A menhely a gazdátlan állatok gazdásításáról szól, a rókának pedig a gazdája a magyar állam. De nem ezzel volt a gond, hanem a víz bevizsgálásának eredményébe kötöttek bele. A hiteles vízvizsgálat ugyanis megállapította, hogy a területen a víz ivóvíz minőségű. Csakhogy ez a hivatalnak nem volt elég, azt is akarták, hogy arról is adjanak igazolást, hogy állati fogyasztásra is alkalmas a víz.  Ezután megpróbált vadasparkként, vadaskertként vagy vadfarmként működni, de a vadgazdálkodás és a kormányhivatal minden próbálkozását elutasította. Azt javasolták, hogy hozzon létre menhelyet, majd később azt is elutasították. Utolsó lehetőségként feldobták Kurunczinak az állatkert létesítésének lehetőségét. Ennek azonban sokkal bonyolultabb a feltételrendszere, és nem megvalósítható a helyi körülmények miatt. 

Kurunczi szerint a kormányhivatal részéről felelőtlen kijelentés volt, hogy az elkobzáskor csak egészséges állatokat engedtek szabadon, mert mind a 21 rókát vizsgálat nélkül engedték el. Nem hívták fel a rókákat kezelő állatorvost sem, nem akarták tudni, hogy bármelyik állat igényel-e további vizsgálatot, kezelést. És ha fertőző beteg lett volna valamelyik? Azt is elengedték volna? Ilyen a szakhatóság szakmai szemmel? – érvelt Kurunczi Norbert, majd hozzátette: mindemellett folyamatosan igyekszik a kormányhivatal megmagyarázni, hogy a vad zárt tartása nem megengedett. De a vad zárt tartásának definíciójában sosem szerepelt az, hogy egy alapítvány megfog egy sérült állatot, orvosilag kezeltet, rendbe hozza, majd rehabilitálás után egészségesen vadállatként visszaengedi a természetbe – hívta fel a figyelmet a Rókales alapítója. 

Ezért a kotorékozás jogi hátterének vizsgálata után, az alapítványt támogató ügyvédek következő feladatai közé tartozik, hogy kiderítsék, jogellenes volt-e az elkobzás, és a kormányhivatal folyamatos elutasítása.