Mindenkinek a kedvére tenni nem az író dolga, hanem az országot vezetőké

Számtalan regény íródott és film készült a tizenkét éven aluli vagy a harminc éven felüli Jézusról, de csak egyet-kettőt ismerünk, amelyik a két életszakasz közötti koráról szól. Az Akit keresnek: Jesua című regényben pedig éppen a kamasz Jézus a főszereplő…

Eredetileg nem róla akartam írni. Egy tehetséges, de különös ifjúról szólt volna a történet, akit a viselkedése, a gondolkodása, a megszólalásai miatt a környezete gyakran furcsának, az átlagostól eltérőnek tart. Vagy mondjuk ki – bocsánat! –, hülyének, mint a kamaszkoromban sokszor engem is. És azt hiszem, sok tinédzsert ma is „lehülyéznek”, ha eltér az átlagtól. És melyik kamasz nem tér el néha? Ehhez nem is kell nagyon másnak, különösnek lenni.  Az ő védelmük volt az egyik indítékom, hogy a regényt megírjam…

És a másik? A másik a küldetés volt, amiről a könyv fülszövegében ír?

Igen, meggyőződésem, hogy minden embernek küldetése van a földön. De, hogy ne misztifikáljunk, ez a küldetés azt jelenti: mindenkinek feladata van, mondjuk úgy: személyre szabott feladata lehet a tehetségétől, a képességeitől és a környezetétől függően. Ezt nevezhetjük elrendeltetésnek is. „Légy hű önmagadhoz!” – szól az idézet, ami esetünkben annyit jelent, hogy ne pazarold el külső kényszerítések, követelések, divatok és téveszmék miatt, ami te vagy. Ami csak te vagy!

Ezek után költői kérdés, hogy miért éppen a tizennégy éves Jézus, héber és arámi nevén Jesua a regény főszereplője.

Így van. Olyan hőst választottam, akinek az elrendeltetése igen-igen fontos volt, példázatnak talán a legtökéletesebb, és személyét, küldetését a világon a legtöbben ismerik.

Az evangéliumokban azonban nem találunk információt, pontosabban, semmit sem találunk Jézus ifjú-, és korai felnőttkoráról. 

De el lehet képzelni a tizennégy, húsz vagy huszonöt éves férfit! Persze, nyilván mindenki másképpen képzelheti el. A szakirodalomban például a legtöbben úgy vélik, hogy apja mesterségét űzte, azaz ács volt. Ez logikus. De ez nagyon keveset mond el az ő ifjúkori gondolkodásáról, viselkedéséről. A történetemben, a Megváltónak nevezett evangéliumi Jesua tetteit és megnyilatkozásait veszem alapul, azt igyekszem egy kamaszkorú ifjú karakterévé formálni… 

Kockázatos. Érzékenységeket érinthet.

Az író, a költő képzeletének van némi szabadsága, hogy azt és úgy fejezze ki, ahogy tehetsége, szándéka és célja követeli, illetve a műfaj megengedi. Ugyanakkor az egyes ember, emberi csoport tudása, elképzelése élesen eltérhet más emberek, csoportok meggyőződésétől. A reformátusok szerint például Jézusnak voltak testvérei, Máté evangéliuma meg is nevezi a fivéreit. A katolikusok szerint nem voltak testvérei, legfeljebb féltestvérei vagy unokatestvérei. Nehéz mindenkinek a kedvére tenni. És nem is ez az író dolga. Ez a miniszterelnökök meg a kormányok dolga. Természetesen igyekeztem úgy formálni a történetet, Jézus alakját és a körülötte élők magatartását, hogy a lehető legkevesebb hívő érzékenységét sértsem. Ha ez mégis megtörténik, azért itt és most is elnézést kérek. 

Érkeztek már – esetleg negatív és pozitív – olvasói vélemények?

Néhány. Még korábban odaadtam olvasásra a kéziratot a befejező fejezetek nélkül. Érdekes, hogy a megkérdezett nők többnyire jó véleményeket írtak, de két férfi bírált. Egy idősebb tanár így fogalmazott: „bibliai ismeretek nélkül nehezen érthető”. Igaz, utána hozzátette: „de olvasmányos, történetekben gazdag regény”. Egy másik, fiatalabb úr pedig ezt írta: „Ez a könyv nálam nem aratott sikert. Eddig a részig jutottam: „A Jánosnak nevezett fiú megrántotta a vállát, grimaszolt, és morgott valamit a Messiásról." Keresztelő Szent János, a Megváltó előhírnöke pont nem ilyen karakter.” Ez is egy vélemény, ha az evangéliumi harcos János ismeretében nem is értek vele egyet. Mióta megjelent a könyv, szinte túlzó dicséreteket írtak néhányan. Egy családfakutató e-mailjéből idézek: „Nem tudtam letenni a könyvét, míg el nem olvastam... Még mindig könnyes az arcom... Régen érintett meg ilyen mélyen egy regény, mint most a Jesua. Köszönöm! Csodálatosan szép írás. Egy apokrif evangélium. Számomra – családi indíttatás okán is, és saját értékrendem szerint is Jézus a követendő példakép.” Egy filmrendező pedig – többek között – így fogalmazott: „Nagyon jók a karakterek, Barabás is meg a két katona. De a gyerekek között is kiemelkednek a szeretnivaló kamaszok. A regényéből egy csomó dolgot tanul az ember. Olyat is, amit már tudott, de most került a helyére.”