Raskó György: az Alföldön tízezres nagyságrendben kerülnek gazdák csődközeli helyzetbe 

– Az elmúlt száz év eddigi legnagyobb aszálya sújtja Magyarországot, az Alföldet. Milyen következményekkel jár ez?

– Két dolog biztos, az egyik az, hogy az alföldi gazdáknak nagyon komoly veszteségei lesznek – már vannak – az idén. Tavasszal fejtrágyáztak, amihez akkor megvették a drága műtrágyát, amiből most semmi nem térül meg. A nagy aszály Békés és Csongrád megyére és még a Jászságra is jellemző, ott a hektáronkénti költségek 150 ezer forinttal megemelkedtek úgy, hogy a gazdák abban bíztak, ez a magas árak miatt meg fog térülni. Most hiába van magas ár, ha nincs mit eladni, akkor elképesztő mértékű a veszteség. A korábbi évekhez képest ez a legnagyobb különbség. Míg korábban egy esetlegesen aszályos évben az alföldi gazdák nagy része nulla eredményre „kijött”, vagyis nagyjából a költségeiket fedezték, legfeljebb nem volt jövedelmük, most általánosan hatalmas vesztesége lesz mindegyiküknek. Egy egyszerű példa: a búzából egy hektár termelési költsége most egy átlagos alföldi gazdának körülbelül 450 ezer forintjában kerül. Hogyha megtermelt 3 tonnát, akkor a mostani, elképesztően magas árak mellett is maximum olyan 350-380 ezer forint árbevételre számíthat. Vagyis hektáronként minimum 70-100 ezer forint vesztesége lesz. Ez drámai mértékű. Amit mondtam nemcsak a búzára, hanem a többi termékre is igaz. Akinek van két-három terméke, búza, kukorica, napraforgó, vagy repce, azokból is nagyon rossz lesz a termés. Például repcéből csak másfél tonna termett, és hiába 250 ezer forint körül van a repce hektáronkénti átvételi ára, ha együttesen 350 ezer forint bevétel, az a félmilliós költséggel szemben újabb 150 ezer forint veszteség. A lényeg, hogy az input árak ilyen elképesztő drágulása mellett az aszály jóval nagyobb károkat okoz Magyarországon, mint általában az aszályos években eddig jellemző volt. 

– Ez az aszály különbözik az eddig „megszokottaktól”?

– Csak a költség különbözik. Normál aszály van, nincs benne semmi különös. Volt már ilyen Magyarországon. Most a tiszántúliaknak az az irtózatos pechük, hogy miközben a Dunántúlon folyamatosan esett az eső, és például a mi gazdaságunkban 94 mázsa lett az árpa termése, az pedig Alföldön olyan 30 mázsa körül. A mienk hatalmas jövedelmet hoz, az alföldieké hatalmas veszteséget. Gazdálkodás szempontjából fölborult az ország, az Alföldön tízezres nagyságrendben fognak az idén kvázi csődhelyzetbe kerülni a gazdák.

– Miért?

– Elsősorban a finanszírozási okok miatt. Ugyanis most nincs mit eladni, és gyakorlatilag jön az őszi vetési időszak, amiben a vetőmag, a műtrágya, a gázolaj mind brutális módon megdrágult, és senkinek nem adnak hitelt. Mivel nincs bevétele, saját pénze sincs, hitelt kéne felvennie az őszi finanszírozáshoz, a bankok meg nem adnak hitelt. Ráadásul a hitel kamata is fölment most már 10 százalék körüli szintre, tehát maga a hitelfelvétel is rendkívül kockázatos dologgá vált. Ebből a szempontból elsősorban nem az aszály okán, hanem mellette az input anyagok ilyen mértékű drágulása miatt az Alföldön tízezres nagyságrendben fognak a gazdák teljesen pénztelenné válni. Miközben a Dunántúlon rekord nagyságú nyereséget realizálni a gazdák. Ez azért tényleg nem volt jellemző eddig Magyarországon, ez szokatlan.

– Kártérítésre számíthatnak az alföldi gazdák valahonnan?

– Most nincs mese, az államnak valamilyen kárenyhítést külön kormányprogramban meg kell majd fogalmaznia, mert ha ez nem történik meg, akkor a veszteségek olyan mértékűek lesznek ezen a területen, hogy ősszel gyakorlatilag elmarad a vetés, mert vetőmagra nem lesz pénze a gazdáknak.

– Sok helyen elkezdődött már a kényszeraratás is. Ez mit jelent?

– Kényszeraratás akkor fordul elő, amikor „megszorul” a szem, nem a normál ütemben, hanem túl gyorsan érik. Ezáltal leszárad a szalma alatta, lemegy a víztartalma tíz százalék alá. Ez megtörtént, tíz százalék alatt van a búza nedvességtartalma. Ilyenkor egyszerűen le kell szedni, mert, ha nem történik meg, akkor kipörög a szem a kalászból. Ez is óriási veszteség. Az összetöpörödött szemet jóval nagyobb veszteséggel lehet csak betakarítani.

– Ön is mondta, Magyarországon nem ismeretlen az aszály. Van valamiféle öntözési program az ellensúlyozására?

– Az öntözéses fejlesztés folyamatosan megy. Csakhogy Magyarországon a vízügyi lobbi ereje hihetetlenül nagy, különösen azóta, mióta a rendszerváltás idején a Dunakörösök még ezt „kiharcolták”. Politikai súlyuk is van, emlékezzünk csak vissza, volt egy terv, hogy legyen több tározó is a Dunán, de aztán ez politikai okok miatt nem valósult meg. Így fordulhat elő, hogy valószínűleg Magyarország Európa egyetlen országa, ahol több víz folyik ki az országhatárokon, mint amennyi bejön. A kettő közötti különbség nekünk jogosan járna öntözésre. Ezt engedjük ki sokezer milliárd köbméter nagyságrendben, ami hatalmas bűn. Magyarország minden négyzetméterének öntözési technológiával ellátottnak kéne lennie, ugyanis víz bőven van. Csak oda kell vezetni. A Karakum sivatagtól kezdve Dél-Kaliforniáig öntözési rendszerek működnek, ahol minden liter vizet takarékosan fölhasználnak. Magyarország meg siránkozik, és tátott szájjal nézi, hogy mekkora veszteségek keletkeznek Európa legjobb minőségű földjein. A békési, hajdúsági földeknél jobb nem kell, Európában Ukrajnában van hasonló, de egyébként nincs.

– Miért van ez így?

– Nálunk az a filozófia, hogy a vizet mi katasztrófavédelmi ügynek tekintjük. Magyarországon azért vannak csatornák meg árkok, hogy minél gyorsabban elvezessük a vizet valamelyik nagy folyóba. Ekkora hülyeséget normális ország nem csinál, mert akinek esze van, és gondolkozik, az azt a csapadékot, ami ott leesik, próbálja ott tartani a környéken, és különböző tározókba bevezeti. Amikor meg szükség van rá, ezeknek a tározóknak a vizét hasznosítja. Magyarországon pedig a vízügyi lobbi félelmetes ereje miatt még mindig az a szemlélet, hogy ez egy katasztrófavédelmi probléma, oldjuk meg, hogy a vizet minél előbb vezessük le, és ne gyűjtsük össze. Ezeket a víztározó rendszereket már rég ki kellett volna építeni. Miközben Kína, Vietnám, Indonézia elképesztő öntözési projekteket hajtott és hajt végre. Van, amiket már évszázadokkal ezelőtt megvalósítottak, de most is új fejlesztéseik vannak. Minden liter vizet ésszerűen felhasználnak, mert tudják, hogy a víz az élelmiszertermelés egyik alapja. Magyarország ebből a szempontból egy katasztrófa.

– A szárazságtűrőbb növények ültetése nem segítene?

– Nem. A vizet kell megoldani A szárazságtűrőbb növények génkezeltek lehetnek csak, és itt olyan génkezelés ellenes légkör uralkodik, hogy politikailag nem keresztülvihető a telepítésük. Az öntözés ellen még nem alakult ki ekkora ellenszenv. Pedig Brazíliában, ahol annak idején a ’80-as években a kecskéken és a tövises bokrokon kívül nem volt semmi, most millió hektáron olyan kertészeti termelés folyik, hogy az embernek leesik az álla tőle. 

– Ez az aszály mennyire fogja megdrágítani a mezőgazdasági termékeket?

– Ennél jobban már nem, mint amilyen drága most, mert a magyar árakat a világpiac és a környező európai piacok árszintje határozza meg. Az a különbség, hogy ahol euró van, ott ezek stabil árak, ott nincs árfolyam kockázat, a magyar forint pedig Európa leggyengébb valutája, elképesztő mértékben romlik folyamatosan. Itt a belföldi árak nominálértékben persze emelkedhetnek, de az elsősorban a forint gyengesége miatt van. Nem véletlen, hogy a magyar élelmiszer infláció ilyen magas, hiszen a forint gyengesége is benne van, méghozzá elég vastagon.