A köztévé számára ellenzék nincs, egyedül Orbán létezik
Szokás szerint Orbán Viktor napirend előtti felszólalásával kezdődött a parlament őszi ülésszaka. A miniszterelnök elmondta, amit közölni kívánt a nyilvánossággal, majd az első nap ezzel véget is ért. Mármint a köztévé élő közvetítését követő nézők számára – azt, hogy az ellenzéki pártok képviselői hogyan reagáltak a miniszterelnök helyzetértékelésére, az évi 140 milliárd forintból működtetett közmédia nem tartotta fontosnak megosztani a nyilvánossággal.
Orbán egyébként meg sem próbált meglepetést okozni, rutinosan hozta a kötelezőt. Elmondta, hogy Ukrajnát semmiben sem támogatjuk, ameddig nem garantálják a kárpátaljai magyarok jogait, belengette, hogy „a brüsszeli bürokraták és Magyarország közötti vita az ősz során folytatódni fog, sőt, mélyül és valószínűleg szélesedik”. Elmondta azt is, hogy letörjük az inflációt és az év végére egy számjegyűre mérsékeljük, az viszont új volt, hogy szerinte ezzel a feladattal a jegybank nem tudott megbirkózni, ezért a kormány átvállalta helyettük a megoldást. Orbán ezzel, bár nem nevesítette, annak a Matolcsy Györgynek üzent, akit 2010-ben még a jobb kezének nevezett, márpedig, így az akkori Orbán: nincs az a pénz, amiért ő megválna a jobbkezétől.
Itt aztán nagyjából be is fejeződött az élő televíziós közvetítés, a köztévé beérte ennyivel. Nem volt meglepő, ami történt, hosszú évek óta tudott, hogy a köztévé illetékesei különös vonzalmat éreznek a miniszterelnök iránt. 2022 márciusában például, néhány héttel a legutóbbi országgyűlési választás előtt, 24 óra leforgása alatt kilencszer (!) ismételték meg Orbán Viktor március 15-i beszédét. Ez a köztévé ismert lojalitásához képest is előrelépésnek számított, fél évvel korábban, 2021 október 23-án ugyanis még csupán ötszöri ismétlésre futotta a szakmaiságukból.
Mindez nem azt jelenti, hogy a köztévé ne volna pártatlan, és feladatát ne a tőle elvárható magas szakmai színvonalon látná el. A köztévében ugyanis kizárólag jól felkészült, a szakma minden csínját-bínját jól ismerő médiamunkások dolgoznak, akik utasítás nélkül is tudják, hogy mi a dolguk. Ezt maga a miniszterelnök is megerősítette, amikor 2021 májusában a postoj.sk című szlovák hírportálnak adott interjúban a magyar médiahelyzetről is kifejtette a véleményét. Orbán akkor bevallotta, hogy a szlovák köztévét ugyan nem ismeri, de, mint mondta, „ismerem a német és a brit köztévét, és biztosan állíthatom, hogy a magyar köztévé kevésbé kormánypárti, mint a német”. A miniszterelnök meg is magyarázta, mitől ennyire független a magyar közszolgálati televízió: „A közszolgálati médiát újságírók csinálják, én nem tudok, és nem is akarok utasítást adni. Azonban azt normális dolognak tartom, hogyha konzervatív kormány van, akkor a közszolgálati média is inkább ilyen beállítottságú” – mondta Orbán.
Vagyis, Orbán szerint az rendben van, hogy a magyar közszolgálati média látástól butulásig migránsokkal riogatja a nézőket, miközben nem mondja el nekik, hogy Mészáros Lőrinc, vagy Tiborcz István aznap éppen milyen milliárdos üzleteket kötött. A néző azt megtudhatja, hogy az év végére egy számjegyű lesz a magyarországi infláció, de azt nem kötik az orrára, hogy az EU-ban már régóta tíz százalék alatt van a pénzromlás és a magyar infláció még mindig több mint kétszerese az uniós átlagnak.
Orbán valóban nem ad utasítást a közmédia vezetőinek és munkatársainak. Azok ugyanis enélkül is tudják, hogy mire szerződtették őket, és mit várnak el tőlük. A közmédiában ma az lehet sajtómunkás, akinek a fejében egy kis láthatatlan cenzor ül, aki vigyáz arra, hogy az illető még véletlenül se tévedjen, ne írjon, mondjon olyat, amitől a Főnök rosszallóan összevonja a szemöldökét.
