Nincs olyan, hogy Orbán-rendszer

Bár legyünk óvatosak ezekkel a nyomokkal, hisz' oly gyorsan felejtünk, oly gyorsan lepi be emlékeinket a múlt köde, hogy amit ma fontosnak taftunk, holnapra lényegtelenné válik. És most tényleg szigorúan a politikáról beszélek, és hogy ne pusztán üres szavak legyenek, amit itt most leírok, gondoljanak csak Márki-Zay Péterre. A hódmezővásárhelyi polgármester – aki mellesleg simán elnyerte újra a városvezetői címet – üstökösként robbant be a közélet legmélyebb rétegeibe és sokan azt remélték, hogy leváltja a Fidesz-korszakot. Mára azonban esélytelenné vált, hogy országos szereplő legyen, provinciális szereplővé vált, lassan-lassan ki is törlődik az emlékeink közül.

De ez az év mégis valahogy másnak tűnik; olyasvalaki lépett a színpadra, aki a NER belső világából érkezett, miniszter-férjként élvezte a rendszer minden előnyét, és semmi jel nem mutatott arra, hogy onnan elő kíván bújni. A bicskei pedofil-botrány azonban elsodorta a bársonyszékből a feleséget, őt pedig előcsalogatta a védelmet nyújtó paravánok mögül. Mit előcsalogatta: kirobbantotta onnan, ráadásul egy kiadós botrány kísértében. Olyannyira, hogy úgy tűnt: a lehallgatott feleség ügye elég muníciót nyújt korábbi gazdáinak ahhoz, hogy tündöklése tiszavirág életű legyen. És ezt a tiszavirágot nem a poén kedvéért írom ide, hiszen akkoriban a Tisza – mint párt – még szóba sem került, egyáltalán nem volt a felszínen. Ám éppen az a tény, hogy onnan, belülről érkezett, gyorsan megmutatta: ismeri minden trükkjüket, fel van készülve rájuk, és képes csípőből visszalőni, hasonló módszerekkel. Jórészt ennek is köszönhető, hogy majd’ egy év elteltével, még mindig a placcon van, sőt: több közvélemény-kutatónál már vezeti a népszerűségi listát. 

Ma tehát úgy látjuk: 2024 vízválasztó lehet; esély mutatkozik arra, hogy megtörje a lassan tizenöt éve tartó Fidesz-uralmat. Annak ellenére így van, hogy változatlanul vajmi keveset tudunk az új vezérről, Magyar Péterről, nem tudjuk, hogy egy új Orbán Viktor bújik elő személyében, vagy egy olyan ember, aki ténylegesen képes visszahozni a demokráciát. Nyilván erős kételyek vannak bennünk, és nem csupán azért, mert még mindig nem látjuk pontosan a Magyar-jelenség összes elemét, hanem azért sem, mert változatlanul nem tudjuk, mire képes még a Fidesz – hatalma megőrzése érdekében. A régi technikákat látjuk, a karaktergyilkosság összes elemét, azt a nehéztüzérséget, amellyel a propaganda-gépezet igyekszik szétlőni mind Magyar Pétert, mind pedig a mozgalmát. És látjuk azt is, hogy újra hozzányúlt a választási rendszerhez, egyelőre csak Budapestet célozva a körzethatárok átrajzolásával, de tudjuk, érezzük, benne van a levegőben néhány egyéb lépés is. Például egy előrehozott választással, vagy a parlamenti küszöb módosításával, és ki tudja, még mivel. Nem lennék meglepve, ha újabb okot találnának Magyar Péter kriminalizálására; az látható, hogy a Dunába dobott mobiltelefonnal – amelyet a hirtelen előkerült búvárok meg is találtak – még nem értek célba. Nem értek célba, mert eddig sem Varga Judit, sem pedig Vogel Evelin bevetése nem hozott eredményt. Biztosak lehetünk abban, hogy új tervek készülnek ott a Karmelitában, hány karakter-gyilkos szakértőt fognak iderendelni a világból, hogy célba érjenek, és leszedjék a tábláról Magyart és híveit egyaránt. 

Ezek a hívek egyébként, más szempontból mégiscsak ijesztőek a Fidesz számára: ennek a tömegnek egészen biztosan elege van Orbán Viktorból és a rendszeréből. Már csak azért is, mert rá kellett jönniük, hogy valójában ez nem rendszer, hanem hatalomtechnikusok csapata, akik a miniszterelnök vezérletével kizárólag azon dolgoznak, hogy lehet hozzáhajlítani a pillanatnyi akaratukhoz a törvényeket. 

És ennyiben mindenképpen vízválasztó ez az esztendő: amit másfél évtizede látunk, az nem több szemfényvesztésnél, látszólag a mi érdekeinket szolgálják, de igazában Orbánét, az ő hatalomban maradását. Akármi is történik Magyar Péterrel, az már bizonyosan megállapítható: több millió ember ismerte fel, hogy Orbán-rendszer nem létezik, amit látunk az csak ócska manipuláció, ami viszont a hatalmon lévőknek sok pénzt, nekünk viszont egy lepusztuló életet hozott el. 2024 egyértelművé tette: a csúcson lévőknek kizárólag a haszonélvezet a céljuk, és elég csak rápillantani a 100 leggazdagabb magyarra: ezt tökéletesen megvalósították. Vagyis: meglehet, hogy 2026 még nem hozza el Orbán bukását, de ahhoz mindenképpen közelebb kerültünk, hogy a társadalom nagyobb része rájöjjön, neki az áldozat szerepét szánták. Lehet, hogy ez kevés, de váltig hiszem, hogy ez az ország Európában akar élni. 

És ha ez a réteg tudja, immár, hogy nem ott vagyunk, már az is ad némi reményt. Egyelőre csak némit...