Orbán a Nagy Magyar Királyságról vizionál és közben kifosztja az országot

„Orbán Viktor lényegében azt hiszi, hogy ő a feltámadott Szent István...arról álmodozik, hogy ki nem érdemelt jelentőségűvé teszi ezt a kis országot, Magyarországot az Európai Unión és a NATO-n belül, sőt, azon is túl” – szögezi le Radványi Miklós – címében teljesen, tartalmában pedig többé-kevésbé borúlátó –a Newslooks.com-on szombaton megjelent írásában. „Magyarország gyógyíthatatlan betegsége” címet viseli ugyanis a cikk, amely kemény szavakkal ostorozza Orbán Viktort és a NER-t, de nem kíméli sem a NATO-t, sem az EU-t, miként a hazai ellenzéket sem.

Orbán rezsimjét bemutatva – a hatalomtechnikáját illusztrálandó – olyan mondatokat idéz tőle, mint amiket a trianoni békeszerződés 100. évfordulója alkalmából, a Turul szobor avatásán mondott. „A Nyugat megerőszakolta Közép-Európa ezer éves határait és történelmét. Bennünket védhetetlen határok közé szorított, természeti kincseinktől megfosztott, erőforrásainktól elrekesztett, országunkból siralomházat csinált. Erkölcsi aggályok nélkül rajzolták újra Közép-Európát...Csak az államnak van határa, a nemzetnek nincs” – magyatázta, s megeresztett egy megkopott revansista közhelyet is: „Ezért szívből jövő hálánkat és legmagasabb elismerésünket fejezzük ki az elszakított nemzeti közösségeink évszázados helytállásáért, hűségükért a magyar nemzethez és a szülőföldjükhöz.” 

És – mint a szerző emlékeztet rá –, Orbán szavazati jogot adott „nem rezidens magyaroknak”, s annak érdekében, hogy ez a mesterségesen létrehozott szavazótömb őt és pártját támogassa, a Bethlen Gábor Alapkezelőn keresztül hatalmas összegeket pumpál a szomszédos országokba, ahol jelentős magyar kisebbség él. Bár a tényleges hozzájárulásokat a magyar kormány igyekezett eltitkolni a nyilvánosság elől, a 2020-as információk szerint legalább 128 milliárd forint került „nemzeti célra” Szlovákiába, Romániába, Ukrajnába, Horvátországba, Szerbiába és Szlovéniába. „Ez a kirívó szavazatvásárlási rendszer tette lényegében lehetővé Orbán számára, hogy csalással és bűncselekményekkel megtartsa abszolút többségét a magyar parlamentben” – vázolja a helyzetet Radványi.

„Orbán Viktor víziója a Nagy Magyar Királyság lopakodó helyreállításáról egyben azt a célt is szolgálja, hogy csillapíthatatlan étvágyával – saját maga és NER-társai számára – kifossza az országot” – állítja a cikk, kifejtve, hogy az évek előrehaladtával, egyre merészebb módon gazdagítja magát, a családját és haverjait az egész nemzet és az összes adófizető polgár kárára. A 3000 milliárd forintnyi tb-vagyon 2011-es „einstandjától” kezdve, az állami egyetemek magánalapítványi kézbe juttatásáig, számos példája van ennek a kifosztásnak. 

Éppen ennyire felháborító azonban a jogállamiság tiszteletben tartásának teljes hiánya, s az, hogy Orbán – a legfőbb ügyésze segédletével – teljesen felforgatta a hatályos törvényi kereteket. Az uniós pénzek szemérmetlen elsikkasztásával kezdve, a korrupcióig, a példák sora végtelen. A Microsoft, az Elios, a 4-es Metró, a Mátrai Erőmű, a Budapest-Belgrád vasúti projekt, a kínai lélegeztetőgépek, vakcinák és egyéb Covid-beszerzések, Tiborcz István szállodabizniszei, a KLIK szoftverüzlete stb., stb,. stb., – ezek mind jogkövetkezmények nélküli bűnügy-gyanús ügyek. „Orbán és a Fidesz mindenhova elérő korrupciója, a pusztító erkölcstelenség, cinizmus és képmutatás eddig nem látott hullámát hozta létre az országban” – szögezi le Radványi Miklós.

„A történelem azt tanítja, hogy szimbiotikus kapcsolat van egy állam bel- és külügyei között” – mutat rá a cikk, emlékeztetve arra az általános szabályra, miszerint egy állam hasznossága egy nemzetközi szervezeten belül attól függ, hogy képes-e fenntartani a belső stabilitást, és nem válik kiszolgáltatottá egy megalomán vezető abszolút uralmának. Az 1990 utáni Magyarország külpolitikájának alapja a NATO-hoz és az Európai Unióhoz, azaz a nyugathoz – és nem a kelethez – való tartozás volt. Orbán tekintélyelvű és korrupt kormányzása azonban páriává tette őt az Európai Unióban, s ebben a paradox helyzetben egy katasztrofális döntést hozott: fokozatosan felvállalta Oroszország, Kína, Törökország és a volt Szovjetunió muszlim államainak diktatórikus rezsimjeit. A „kipcsak vér” jelszavával kinyilvánította, hogy a magyarság igazi bölcsője Európával szemben Ázsiában van. „Milyen idióta és önpusztító felfogás. Egy hazug ötlet, amit a teljes idiotizmus jellemez” – így gondolja Radványi, rámutatva azonban, hogy „egy ilyen idiotizmust még Orbán sem tud valósággá átformálni”. Még rá is tesz egy lapáttal erre, az általa „illiberális demokráciának” nevezett, kifordított demokráciára, amely  a Fidesz „külpolitikáját” komolytalan viccé teszi. Mindezzel pedig az illegitimitás vákuumába juttatja Magyarországot.

Radványi Miklós szerint „egyértelmű, hogy Orbán Viktor hozzá nem értő és korrupt uralma össze fog omlani, a közelgő tavaszi országos választások remélhetőleg választ adnak a kérdésre, hogy a szavazók többsége – bátran és okosan – visszaszerzi-e politikai szabadságát”. Ugyanakkor úgy látja, hogy az „egységes ellenzék” sem nem egységes, sem nem mutatott be koherens politikai, gazdasági, pénzügyi és etikai programot, Marki-Zay Péter pedig híján van a politikai képességeknek, a karizmának és a kellő intelligenciának. Azt sem tartja valószínűnek, hogy a NATO és az EU komoly nyomást gyakorolna Orbánra, megakadályozandó a választások és eredményeik manipulálását. Ugyanis az egység színlelése mindent felülír a két szervezet számára, fontosabb minden alapvető értéknél és emberi tisztességnél. „Ha Orbán április után is hatalmon maradna, Magyarországon örökre megszűnne demokrácia, megszűnne a NATO és az EU konstruktív tagja lenni” — figyelmeztet Radványi Miklós a Newslook.com portálon megjelent véleménycikkében.