Orbán Hollikkal üzente meg, hogy fél Márki-Zaytól

Amint arról a Hírklikk is beszámolt, Hollik István, a Fidesz kommunikációs igazgatója a Facebookon azt írta, hogy szerinte nincs értelme a vitának:

„Reakció Márki-Zay Péter tegnapi felhívására: Mindenki tudja, hogy a baloldalon Gyurcsány Ferenc a főnök. Beosztottal pedig nincs értelme vitatkozni.”

Lehetett erre számítani, Orbánnak ugyanis nem áll érdekében vitatkozni az ellenzékkel, az ő pozíciójában csak veszíteni tud egy vitával, nyerni nem. Orbán és a Fidesz ugyanis abban a kiváltságos helyzetben van, hogy a hatalom sáncaiból verheti vissza a várat ostromlók támadásait, s mérhetetlen anyagi fölénye révén, minden tekintetben előnyösebb helyzetben van, mint az ellenfél. Legfőképpen a tájékoztatás monopóliuma miatt mondható, hogy Orbánnak nem érdeke a vita. A magyar lakosság nagyobb hányada ma – már hosszú évek óta – kizárólag arról értesül, amiről a kormány és a Fidesz tájékoztatni kívánja őket. Különösen a vidéki Magyarország polgárait tartja információs karanténban a kormány. Orbánnak nem érdeke tehát a fennálló és a Fidesz szempontjából jól működő rendszeren változtatni. Márpedig egy nyilvános televíziós vitában sok a bizonytalanság, ha másért nem, mert olyan információk is elhangozhatnak, amelyek megváltoztatják az emberek véleményét.

Szokás azt is mondani, hogy Orbán fél a vitáktól. Rossz emlékei vannak ezzel kapcsolatban, mert a két legutóbbi – különösen a második, Gyurcsány Ferenccel szembeni – vitában egyértelműen alulmaradt. 2002-ben még Medgyessy Péterrel vitázott a mostani miniszterelnök, s bár sokan őt tartották az összecsapás esélyesének, végül – nem kis meglepetésre – veszített. Medgyessy most a Magyar Hangnak adott interjújában úgy értékelte az akkori győzelmét, hogy a 2002-es miniszterelnök-jelölti vitát megelőzően, Orbánt mindenki túlbecsülte, őt pedig mindenki alá. „Orbán a vártnál gyengébben szerepelt, én jobban” – mondta Medgyessy, aki 2002 és 2004 között volt Magyarország miniszterelnöke. 

A négy évvel későbbi, Gyurcsány Ferenccel vívott összecsapása még ennél is rosszabb emlékeket idézhet fel Orbánban. Azóta is rémálom lehet ez számára, mert Gyurcsány gyakorlatilag leradírozta őt a pályáról, és Orbán ezt a kudarcot máig nem volt képes feldolgozni magában. 

Nem véletlen, hogy a 2006-os fiaskó óta egyszer sem vitatkozott az ellenzék miniszterelnök-jelöltjeivel. A legkülönbözőbb indokokkal tért ki az összecsapások elől. Leggyakrabban arra hivatkozott, hogy nem tudja, valójában kivel is kellene vitatkoznia. Orbán ezzel, anélkül, hogy kimondta volna, mindenki más fölé helyezte magát, s azt sugallta a választóknak, hogy van ő, és vannak a „futottak még” többiek. Utóbbiak intézzék el egymás között a csetepatéikat, ő nem foglalkozik ezekkel a perpatvarokkal, mert, szemben ellenfeleivel, ő felelős politikus, akinek kormányoznia kell és a nemzet sorsát a szeme előtt tartani.

Ezzel együtt, lehetett volna vita a regnáló kormányfő és az ellenzék miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter között. Az indok éppen az előbbiekből következik. Orbánt, miután hosszú ideje nem vitatkozik senkivel, és csak a kormányhoz közeli, alákérdezős sajtónak nyilatkozik, sokan vádolják azzal, hogy gyáva. Orbán szívesen nevezi magát nagy küzdőnek, aki nem tárgyalni, hanem harcolni jár Brüsszelbe. Ezzel szemben az az igazság, hogy a miniszterelnök bármikor hajlandó megküzdeni az általa kitalált, valójában soha nem volt fantomokkal, ám a létező ellenség elől vagy meghátrál, vagy vereséget szenved. Lehet kardot csörgetni a migránsok és Soros György ellen, de amikor valódi ellenség támad – a vírus, az infláció, a szegénység – Orbán és kormánya tehetetlen.

Régóta beszédtéma – még fideszes körökben is –, hogy Orbán már nem a régi. Az évek rajta is nyomot hagytak, és nem csupán külső megjelenésében, de a viselkedésében is egyre több zavaró momentum érthető tetten. Beszédeit rendre olvassa, időnként kínosan nyalogatja a szája szélét, és előfordul, hogy kényszeredetten nevet a maga által elmondott, vicces, vagy annak szánt poénokon.

Egy vitában Orbán meggyőzhette volna a saját szavazóit, hogy nem igazak a megromlott egészségi állapotával kapcsolatos szóbeszédek. Még mindig lehet számítani rá, mert ő ma is az a harcias, kemény fából faragott magyar ember, aki annak idején „kizavarta Magyarországról az oroszokat”. Saját szimpatizánsait erősíthette volna meg abban a hitben, hogy nem fél senkitől, nem riad vissza a vitától, bárki ellen hajlandó kiállni és győzni is képes.

Ezt a lehetőséget szalasztotta el Orbán, ráadásul még arra sem vette a bátorságot, hogy személyesen üzenjen Márki-Zaynak és az ellenzéknek. Egy, a sajtóban sokat szereplő, ám nem igazán fajsúlyos beosztottjával, Hollik Istvánnal üzente meg, hogy gyáva, és inkább harc nélkül akar győzni. 

Hogy sikerül-e neki, az április 3-án, a késő esti órákban kiderül.