Orbán számára lehetett sikeres az elnökség, de ez csak az ő véleménye

„Nincs olyan ország, amelyik ne élvezte volna a munkánk előnyét, és ha ideszámítom a schengeni térséget is, akkor pedig ez egy hatalmas sikerekkel záruló félév” – szögezte le Orbán Viktor a most záruló magyar soros uniós elnökségről. A kormányfő az Európai Unió és a nyugat-balkáni országok csúcstalálkozóján Brüsszelben kiadott sajtónyilatkozatában azt is állította, „most csak annyi kell, hogy ráüssük a pecsétet, és azt mondjuk, hogy jó mulatság, férfimunka volt.

De vajon hogyan látja a soros elnökség sikerének a kérdését Szent-Iványi István? „A hatalmas sikereket kétségbe vonom, az pedig, hogy számára férfimunka és siker volt, nos, az az ő véleménye” – reagált. Már csak azért is, mert az egészre rányomta a bélyegét Orbán békemissziója, ami egy hatalmas bukta volt, és „legyünk őszinték, ez a békemissziós dolog teljesen beárnyékolta az elnökséget, óriási felháborodást keltett, s a szlovákok kivételével az összes tagállam elítélte azt”. Ez akkor is igaz, ha idehaza úgy próbálja azt eladni, hogy hú, de mekkora siker volt.  

Ha a békemissziót leszámítva megnézzük, hogy mi történt, akkor azt látjuk, hogy voltak olyan uniós tanácskozások, miniszterinek szánt ülések a fél év alatt Budapesten, amelyeket – legalább legfelsőbb szinten – ugyan sokan bojkottáltak, de azért a foghíjas tanácskozásokon túl, azért csak volt egy csúcs, amelyen – az előzetes félelmek és jelzések, valamint a soros magyar uniós elnökség addigi tapasztalatai ellenére, végül – állam- és kormányfők népes serege, szinte a tágabb Európával kiegészített világ krémje vett részt, s amelyen elfogadták az úgynevezett Budapesti Nyilatkozatot. Ez vajon nem nevezhető sikernek? – kérdeztük. Szent-Iványi szerint azonban azt is nehezen lehetne annak hívni, hiszen az elfogadott dokumentum nem más, mint egy konkrétumot egyáltalán nem tartalmazó szándéknyilatkozat. Mint megjegyezte: minden ilyen uniós csúcs valamilyen hasonló nyilatkozattal ér véget.  

Viszont a schengeni övezet bővítése mégiscsak a soros magyar elnökség alatt született meg – vetettük fel. A külpolitikai szakértő ezt jó dolognak tartja, viszont nem a magyar elnökség eredményének tudja be. Mint felidézte: már vagy tíz éve húzódik Románia és Bulgária csatlakozásának a biztosítása az övezethez, sőt, márciusban – tehát még az előző elnökség idején – részlegesen meg is valósult, hiszen a légtérben és a vízen az országhatárt átlépőkre már vonatkozott.  Amúgy pedig – jegyezte meg némi iróniával – ez nem is a magyar elnökség különleges sikere, hanem az osztrák választóké. Ha ugyanis a választásokat Orbán mai barátai nyerték volna meg, akkor nem kerülhetett volna pecsét a schengeni övezet kibővítésére. Szerencsére azonban nem a Herbert Kickl-vezette szélsőjobboldali Szabadságpárt (FPÖ) alakíthat kormányt, mert ők akadályozni akarták Románia és Bulgária bevételét az övezetbe. 

Rákérdeztünk arra is, vajon az nem kudarc-e a magyar kormány számára, hogy a soros elnökség ideje alatt sem sikerült megmenteni a visszatartott uniós támogatásokat. Szent-Iványi szerint az ugyan külön nagy kudarca a magyar kormánynak, de semmi köze nincs és nem is szabad összekeverni azt a soros elnökség sikertelenségével. Ugyanis az az alapelv, az íratlan szabály az EU-ban, hogy egy ország elnöksége idején a saját ügyekben nem lobbizhat, hiszen a szerepe ebben az időszakban közvetítői. 

Mindenesetre a pénzek hazahozatala nagy kudarc, hiszen teljesen világos, hogy Orbánéknak kellett volna lépéseket tenniük a milliárdok felszabadítása érdekében. S habár mondjuk a közalapítványok ügyében elvben tettek halovány vállalásokat, de mint láthattuk a Bizottság 12 pontban cáfolta a kormány állításait ez ügyben is. „Mindenesetre az látszik, hogy Orbánéknak nagyon kellene az a pénz, kapkodnak is fűhöz, fához, sok mindent feladnak, hogy hozzájussanak némi pénzhez – nem véletlen, hogy felvették a kapcsolatot  norvégokkal is a korábbi Norvég Alap feltámasztása érdekében” – szögezte le.