Orbán-vizit az osztrák szélsőjobbnál, amely a náci pogromok évfordulóján készült tüntetni

Orbán Viktor egy olyan vitán vesz részt, amelyet nagy és lelkes támogatója, a svájci szélsőséges hetilap, a Weltwoche rendez az osztrák fővárosban. Herbert Kickl, az FPÖ különösen szélsőségesnek számító elnöke, természetesen ugyancsak találkozik Orbánnal, hiszen Andrej Babis volt cseh kormányfő társaságában ők hárman, történetesen Bécsben jelentették be a Patrióta nevű új frakció megalapítását az európai parlamenti választások előtt. A frakció immár a harmadik legerősebb, a Néppárt és a szociáldemokraták után.

Az FPÖ a szavazatok 29,2 százalékával nyerte meg a választásokat, ilyen eredményre a párt 1956-os alapítása óta nem volt példa. Alkalmanként részt vettek már koalíciókban, először a szociáldemokratákkal, később az Osztrák Néppárttal (ÖVP). A háború utáni Ausztria két meghatározó nagy pártja, a konzervatív Néppárt és a szociáldemokraták, amelyek időnként együtt, de mindig összehangoltan vezették az országot, 1983-ban összesítve még a szavazatok több mint 90 százalékát kapták – ez jelenleg 50 százalék alatt van. A hagyományos választói rétegek ugyanúgy eltűnnek mögülük, mint Franciaországban, Németországban vagy Olaszországban. 

Az ÖVP a választáson 26,3 százalékot kapott, több mint 11 százalékkal kevesebbet, mint az előző szavazásnál, míg az SPÖ megtartotta mintegy 21 százalékát. A Néppárt súlyos választási vereségével lezárult egy korszak, amely 7 éve kezdődött, amikor a kalandos életű (és ugyancsak Orbán-barát) Sebastian Kurz alatt győztek és – Kurz szerint – új irányítást és célokat adtak a pártnak. A fiatal kormányfőt az európai, köztük a német konzervatívok örömmel fogadták, de amikor kiderült, hogy korrupcióba keveredett, majd összeállt koalícióban a botrányhős FPÖ-vel, a szimpátia eltűnt. 

Alexander van der Bellen (egykor Zöld-párti) államelnök a múlt héten nem a választáson győztes FPÖ elnökét, Herbert Kicklt jelölte kormányfőnek, hanem a jelenlegi kancellárt, a néppárti Karl Nehammert. Jóllehet az osztrák hagyomány szerint – amint más országokban is – a legtöbb szavazathoz jutó párt vezetője kapja a kormányalakítási megbízatást, van der Bellennek jó érve volt, hogy másként döntsön. Miután kiderült, hogy az FPÖ-vel, de különösen annak elnökével, Herbert Kickllel, egyetlen másik párt sem hajlandó együttműködni, nincs lehetőség arra, hogy az ő vezetésükkel alakuljon kormány. Egyébként voltak az FPÖ-ben olyanok is, akik azt gondolták: ha Kickl megbízást kap, talán sikerült volna a Néppárttal megegyeznie. Az FPÖ mindenesetre megerősödve került ki a történtekből. Választói úgy érzik, kizárták őket a politikából, ezért majd pár évig még elszántabban harcolnak. Ezt nem kevés osztrák veszélyesnek tartja. Emlékeztetnek arra, mit rendezett Trump 2020-as választási veresége után, hogyan heccelte fel az embereket és hogyan indította rohamra híveit a Capitolium ellen. Ilyen lehetőséget Ausztriában sem lehet kizárni. 

A többségi elvet viszont a törvényhozásban követték, így Walter Rosenkranz személyében az FPÖ jelöltjét választották a minap – jelentős többséggel – az osztrák parlament elnökévé. Ez közjogilag az államfő után a második legfontosabb állami tisztség. Érdekes módon a törvényhozás 183 képviselőjéből a titkos szavazáson 100-an voksoltak Rosenkranzra. Miután az FPÖ 57 szavazattal rendelkezik, nyilvánvalóan más pártok képviselői is kiálltak mellette. A zöldek voltak az egyetlenek, akik kijelentették, hogy elutasítják az elnökjelöltet. Werner Kogler, a zöldek elnöke hangoztatta: „a parlament hagyományosan a legnagyobb frakció vezetőjét választja elnökévé. Nem tradíció azonban, hogy olyan embert válasszunk erre a posztra, akinek pártja Európa-ellenes, amely nem határolja el magát megfelelően a szélsőjobbtól. Ez a köztársaság mást, jobbat érdemel.” Állást foglalt Rosenkranz megválasztása ellen az ausztriai zsidóság szervezete, a Mauthausen Bizottság és az Osztrák Ellenállás Archívuma is. Többek között emlékeztettek, hogy Rosenkranz egy szélsőséges tömörülés tagja. 

A 62 éves politikus egyébként 2008 és 2019 között már volt az FPÖ parlamenti képviselője, egy időben frakcióvezetője is. A Libertas nevű „nagynémet” bajtársi szövetség tagja és ismételten méltatta már a II. világháborúban harcolt osztrákok érdemeit. Egyébként új minőségében ő felügyeli a nácizmus áldozatait támogató állami hivatalt. Az FPÖ dicsőségére Rosenkranz első külföldi vendége Orbán Viktor. 

A párt távolról sem elégedett meg ezzel a rész-győzelemmel. Jövő szombatra szerveztek nagy tüntetést a párt csalódott hívei, rokonszenvezői, jobboldaliak és szélsőjobboldaliak közösen. Azt tervezték, hogy átvonulnak Bécsen a jelszóval: „Álljatok készen!” A cél, hogy hirdessék (klasszikus Donald Trump-i példára), ellopták tőlük a választást, mekkora méltatlanság, hogy nem ők kapták a kormányalakítási megbízást. A tervnek sajátos mozzanata is volt: november 9-én van a nácik 1938-as pogromjainak évfordulója. A felháborodás, tiltakozás hatására a tüntetést persze nem mondták le, pusztán elhalasztották november végére. Karl Nehammer, a hivatalban lévő néppárti kancellár felháborodással ítélte el a szélsőjobb tervét, hogy 9-én, a hírhedt „novemberi pogromok” idején akartak tüntetni, azon a napon, amikor az SA és az SS Bécsben is végig vonultak az utcákon, kifosztották a zsidó üzleteket, felgyújtották a zsinagógákat, megalázták, elhurcolták, bántalmazták az ország zsidó polgárait. Vajon miért akarnak ezek az emberek november 9-én tüntetni? – tette fel a kérdést. Nézete szerint a terv „hihetetlen provokáció, a jogállam, a demokrácia, a gyülekezési szabadság és a szabad társadalom arculcsapása”.

Nehammer azóta Andreas Bablerrel, a szociáldemokraták elnökével megkezdte a tárgyalásokat a kormányalakításról. Az SPÖ történetének legrosszabb eredményét érte el. Ausztria legrégebbi pártja, amely 45 évvel ezelőtt kapott utoljára abszolút többséget, nem tud kikeveredni mély és tartós válságából. Elnöke tapasztalatlan, bírálói szerint balra húz, hadakozva különböző vezető társaival. A kabinetbe, miután a két nagy pártnak csak minimális többsége van a parlamentben, bevonnák a liberális, 10 százalékon végzett Neos pártot. A gyakorlatban „a vesztesek koalícióját” jelentheti majd a várhatóan megalakuló kormány. A szélsőjobb vezetői siettek kijelenteni, hogy egy ilyen kormány Ausztria vesztét jelenti, stabil kormányzat a következő öt évben Kickl nélkül nem lehetséges az országban.

A bécsi Standard egy kommentárjában ugyancsak felhívta a figyelmet a hasonlóságokra Trump és Kickl személyisége és politikája között. Ezek mindkettőjük esetében a fasizmus határán járnak. Míg minden második amerikai várhatóan Trumpra szavaz, Kickl majd' 30 százalékot kapott. Mindketten elutasítják a liberális demokráciát, a frusztrált középosztályt nyerik meg demagógiájukkal, megszállottan hirdetnek összeesküvési elméleteket és a nép igazi képviselőjének tekintik magukat. Trump „belső ellenségnek” nevezi ellenfeleit, Kickl „nemzetárulóknak”, akiket mindketten meg akarnak találni és büntetni. Trump migránsok millióinak deportálását hirdeti, Kickl a „remigrációt”. Míg az osztrák tömeg hitelt ad Kicklnek, hatása jelentősen kiterjed a polgári középrétegekre is, akik abban az illúzióban ringatják magukat: ez az ember csak beszél, hagyják csak hatalomra kerülni, aztán kudarcot vall. Ám ha egyszer ott lesz, nem fog onnan nagyon könnyen távozni – mutatott rá a Standard kommentátora.

Velük találkozik holnap Orbán Viktor.