Vigyázó szemetek Berlinre vessétek!

Mennyiben minta értékű Európa számára a németországi koalíció?

Erre nagyon nehéz válaszolni. Kétségtelenül sok benne az új elem, de azért az európai politikai rendszer sokkal összetettebb. Abban viszont mindenképpen újdonságot jelent, hogy a kormánykoalíció egyik tagja egy zöld párt. Minden európai országban erősödnek a zöldek és a kormányok is kénytelenek időről-időre bizonyos zöld elemeket bevonni a politikájukba. Ami szerintem inkább példaértékű, az a gyorsaság, amivel a három pártnak sikerült megegyeznie, pedig sokan hosszan elhúzódó tárgyalásokra számítottak. Ehhez képest két hét alatt megszületett a koalíciós egyezség, míg az előző választások után két hónapig tartott ugyanez. Most viszont rendkívül rövid idő alatt sikerült félretenni ez ellentéteket és olyan egyezség született, amelyre mind a három fél büszke lehet.

Mi volt a legfontosabb hajtóerő a megállapodás megkötéséhez? Az, hogy mindhárom párt kormányra akart kerülni?

Ez éppúgy szerepet játszhatott, mint a józan belátás. Azt hiszem a legfontosabb motiváció az volt, hogy mindhárom párt szeretett volna már kilépni a Merkel-i langyos vízből. Előre akartak mozdulni mind Németországban, mind pedig az Európai Unióban. Merkel kancellár híres kompromisszumai ugyanis lefékezték a fejlődést. Komoly ellentéteken kellett átlépnie a három pártnak. Gondoljunk csak arra, hogy a zöldek a környezet védelme érdekében szigorú szabályokat akartak bevezetni az iparban és a mezőgazdaságban, míg a liberálisok éppen a regulációk ellen vannak. Ugyanakkor a gazdaság természetbarát átalakításához rengeteg pénz kell, amit a zöldek és a szocdemek új adók kivetésével akarnak megszerezni. Ez viszont gyökeresen ellenkezik a liberálisok nézeteivel. Szóval voltak és vannak is ellentétek. Kérdés, hogy ezeken hosszú távon sikerül-e úrrá lenniük?

Mi a helyzet az Európai Unióhoz fűződő viszonyukkal? Ebben is eltérőek lennének a nézeteik?

A külpolitika talán az a terület, ahol a legközelebb áll egymáshoz a három párt. Mindannyian az EU eredeti alapelvéhez, az Ever Closer Union-hoz, vagyis a mind közelebbi szövetség elvéhez akarnak visszatérni. Határozottan kiállnak az Egyesült Európa megteremtése mellett. Erre már csak azért is szükség lenne, mert az elmúlt években az unió komoly tekintélyvesztést szenvedett el, éppen a tagállamok közti viták, a széthúzás miatt. Ezt pedig mind az oroszok, mind pedig a kínaiak kihasználták. Az új német koalíció ennek akar véget vetni azzal, hogy minél több területen új, közös politikát alakítsanak ki. Ez nyílt szembefordulás a nacionalista, szélsőjobboldali nézetekkel.

Vagyis most Németország az európai föderációt akarja előmozdítani, végső célja pedig az Európai Egyesült Államok megteremtése?

A német koalíciós szerződés egy elképzelés. Az, hogy mi fog ebből megvalósulni, az a jövő zenéje. Az unióban nagyon sok az eltérő történelmi tapasztalat, amelyekből az ellentétek is fakadnak. De magának az Európai Uniónak a szerepét is másként látják a tagállamok. Míg Németország és Franciaország alapvetően politikai szövetségnek tekinti, addig a magyar kormány csak egyfajta gazdasági társulásnak. Bár eredetileg valóban ilyen közösségként jött létre, de éppen a gazdasági folyamatok kényszerítették ki, hogy a fejlődés érdekében váljon egyre inkább politikai szövetséggé. A viták rendezéséhez a német koalíciós pártok közti egyezség mindenképpen mintául szolgálhat. Ha három, ennyire különböző párt közös nevezőre tudott jutni, akkor az unió fejlődésében érdekelt országoknak is sikerülhet.

A föderális Európa megteremtésének szándéka viszont nagyon ellenkezik a magyar kormány elképzeléseivel. Orbán Viktor szerint az Európai Uniónak erős, független nemzetállamok szövetségének kellene lennie. Hogy lehet ezt az ellentmondást feloldani?

Például úgy, ahogy az új német kormány a közös európai haderő létrehozását kezeli. Azt mondják, hogy a részvételre hajlandó országok alakítsanak közös haderőt. De a többieket sem rekesztik ki ebből a folyamatból, bárki bármikor csatlakozhat. Valahogy ezzel a megközelítéssel lehetne a legtöbb problémát megoldani.

A német kormánykoalíció sietett egyértelművé tenni, hogy kiáll a liberális demokrácia értékei és az emberi jogok védelme mellett. Hogy fér ez össze az Orbán féle illiberális demokráciával?

Az illiberális nézetek támogatói szinte minden európai országban megtalálhatók. A válságok pedig időről-időre megerősítik őket, az inga időnként kileng. Az elmúlt másfél évben viszont az inga visszalendült, és Európa-szerte erősen visszaszorultak e nézetek követői. Helyüket ismét a progresszió, a haladás hívei vették át. A magyar kormány is megtapasztalhatta ezt, hiszen az Orbán Viktor által a „lázadás évének” nevezett 2017 minden komoly eredmény nélkül múlt el. Ugyan a retorika még unió-ellenes, de már nem az a politika. Vagyis szavakban támadják még az Európai Uniót, de tetteikben nagyon is egyetértőek.

Orbán Viktor arról beszél, hogy Magyarország nem akar kilépni az Európai Unióból, hanem meg akarja reformálni. Csak nem olyan változásokra gondol, mint amilyenekre az új német vezetés?

Röviden annyit mondhatok erre, hogy amit a németek akarnak, az reform, amit a Fidesz, az negatív reform. A magyar kormány legnagyobb tévedése az, hogy ezekkel az elképzeléseivel előre viszi majd az Uniót.

Mennyire lehet minta a német szociál-liberális-zöld koalíció a magyar ellenzék számára?

Nem sokban. Először is nálunk a balliberális-zöld koalíciót egy konzervatív, jobboldali politikus képviseli. Másodszor az új berlini koalíció az előző vezetéssel való folytonosságot hangsúlyozza. Vagyis Németországban a folytonosságon keresztül akarnak változásokat elérni. Nálunk viszont a változásokon keresztül kellene biztosítani a politikai folytonosságot.