A „bátor emberek” bátran távol maradtak
Mintegy háromnegyed órát tartott a parlament hétfői ülése. Az ellenzéki pártok azért javasolták összehívását, mert úgy vélték, az ország jelenlegi helyzete szükségessé tesz egy rendkívüli tanácskozást. A kormánypártok viszont hiteltelennek minősítették ezt a kezdeményezést és előre jelezték, hogy nem vesznek részt az ülésen.
Senkit sem ért meglepetés az országgyűlés rendkívüli ülésén. A kezdeményező ellenzéki pártok képviselőinek nagy része ott volt, a kormánypártok pedig betartották, amit előre ígértek: csak egyetlen emberük jelent meg. Az is kényszerből, hiszen – ahogy már szokásos – szegény Latorcai Jánost küldték elnökölni az ülésre. Így aztán ismét őt érte a megtiszteltetés, hogy bejelentse, a parlament nem határozatképes és ezen a napon nem is lát lehetőséget a határozatképesség helyreállítására. Ez pedig azt jelenti, hogy – elfogadott napirend hiányában – nincs mód a további ülésezésre. Viszlát, mindenki mehet vissza nyaralni.
Ez így valóban komolytalan. És mindenki előre tudta, hogy így történik, mégis eljátszotta a szerepét. Nem kétséges, az ellenzéki pártok tisztában voltak vele, hiába javasolják, hogy még hatályba lépése előtt töröljék el a kata-törvényt. És ugyanígy, fölöslegesen kezdeményezik a rezsiemelés megszüntetését, a lakóépületek szigetelését, az élelmiszerválság leküzdését, a klímabérlet bevezetését, valamint egyes termékek áfamenetességét is. Ha a Fidesz – és a hozzá mindig hű KDNP – nem akar róla tárgyalni, a fejük tetejére is állhatnak. Persze, lehetett volna beszélni arról, hogy a kormány segítse a megélhetési válság miatt bajba jutott embereket – meg is tették néhány napirend előtti felszólalásban –, a hatalom letéteményesei azonban erre nem érnek rá, annyira el vannak foglalva azzal, hogy továbbra is megvédjék a magyar embereket. Leginkább az ellenzéki pártoktól.
Mégsem volt fölösleges, ami most – és nem először az utóbbi 12 évben – lezajlott. Aki akart, meggyőződhetett róla, mennyit ér a parlamentarizmus, meg a demokrácia a jelenleg uralkodó osztálynak. Hogy egy sem volt a miniszterelnök által már korábban „bátor embereknek” titulált szavazóautomaták közül, aki legalább megjelent volna az ülésteremben. Hogyan is tehették volna, hiszen nyilván napiparancsba kapták, hogy távol kell maradniuk. És egy sem volt közülük, akinek eszébe jutott volna, hogy a szavazóik mégis csak azért küldték őket a Tisztelt Házba, hogy ott, tisztességes vitában védjék meg álláspontjukat.
Akár szembesíthették volna az ellenzéket azzal, amit egy közleménnyel intéztek el röviddel az ülés előtt. A Kormányzati Tájékoztatási Központnak nevezett szervezet ugyanis azt adta tudtul, hogy a rendkívüli ülés kezdeményezése „hiteltelen”, ezért a kormány képviselői távolmaradásukkal tüntetnek. És azért „hiteltelen”, mert az ellenzéki pártok egészen másképp képzelik el a jelenlegi politikát, mint a kétharmad urai. A viszonylag rövid közleményből mindenki megtudhatta, hogy gyakorlatilag ők – vagyis az alig egyharmad – tehet arról, hogy oda jutott az ország, ahol most van. Aztán az ülés után a kormánypárt frakcióvezetője még gyurcsányozott egy jót, hogy ezzel is nyomatékossá tegye, miért nem ültek fel a „bátor emberek” annak az álságos próbálkozásnak, amivel az ellenzék újra megpróbálta félrevezetni a magyar népet.
Végül is bizonyára nagyon elégedettek ezzel a „levelező tagozattal”. Hiszen szó nélkül is hagyhatták volna ezt az egész történetet. De ők olyan demokraták, hogy még meg is magyarázzák, miért van mindig nekik igazuk. És valóban, igazuk van abban, hogy a magyar országgyűlésben az utóbbi 12 évben nem lehetséges a konstruktív vita. Ha napirend előtt, vagy az azonnali kérdések órájában fel is vetnek aktuális problémákat az ellenzéki képviselők, akkor általában kitérő válaszokat kapnak, netán megmagyarázzák nekik, hogy mindez miért van jól úgy, ahogy van, esetleg – gyakran – emlékeztetik őket a 12 év előtti időkre, amikor minden hibás és rossz, de leginkább népellenes volt.
A hétfői rendkívüli üléssel a magyar parlamentarizmus és demokrácia újabb mélypontjára ért, köszönhetően a kétharmad tevékenységének. Az ülésen elnöklő Latorcai János a határozatképtelenség megállapítása után azzal zárta mondandóját, hogy az Országgyűlés következő ülésének időpontjáról a képviselők írásban kapnak tájékoztatást. Végül is ez pozitívum, mert azt jelenti, hogy – mondjuk a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva – nem oszlatták még fel a parlamentet.
Fogadjunk, hogy az ellenzéki pártok – és támogatóik – ennek sem tudnak örülni.
