Már megint fenyegetőzik a kormány, ezúttal a rémhírterjesztés kemény büntetésével
„Mindig, de különösen veszélyhelyzetben helyesebb lenne az állampolgárok valós tényeken nyugvó tájékoztatása, mintsem a kormány intézkedéseiről saját véleményüket megfogalmazó személyeket büntetőeljárással fenyegetni” – szögezi le Magyar György ügyvéd blogjának legfrissebb bejegyzésében. Az írás annak kapcsán született, hogy a kormány fenyegetőzni kezdett egy szocialista politikus véleménye kapcsán.
A rémhírterjesztés a jelenlegi háborús helyzetben különösen veszélyes, ezért az álhírek terjesztőit a kormány feljelenti – tudatta a Kormányzati Tájékoztatási Központ. Az üzenet nyilván Komjáthi Imrének, az MSZP elnökhelyettesének szólt, aki aggályait fogalmazta meg a mentő- és tűzoltóautók üzemanyag-ellátása kapcsán. A büntetéssel való fenyegetés helyett, azonban mindenki számára elérhető tisztességes, valós információkkal kellene szolgálni – hívja fel a figyelmet Magyar Ügyvéd Blog legfrissebb bejegyzése..
| Komjáthy, a „rémhírterjesztő” Mint ismert, az MSZP elnökhelyettese pénteki online sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy önmagán, így az általa használt épületeken kezdje a spórolást a kormány. „Amíg nem telik a mentő- és tűzoltóautók megtankolására, addig ne hűtsék és ne fűtsék a Karmelita-kolostort se” – mondta az ellenzéki politikus. Gulyás Gergely miniszter a szombati rendkívüli kormányinfón újságírói kérdésre azt válaszolta: mostantól a rendelet értelmében minden kormányzati, illetve állami gépjármű piaci áron tankolhat. A felvetésre, hogy ez érvényes-e a rendőrökre, a mentőkre és a tűzoltókra is, annyit mondott, „feltételezem, hogy igen”. Ha ezt elfogadjuk, Komjáthinak annyiban igaza lehet, hogy a mentők és a tűzoltók is többet fizetnek az üzemanyagért. A megnövekvő kiadások fedezetét azonban a költségvetés biztosítani fogja – közölte pénteken a Kormányzati Tájékoztatási Központ. |
A poszt idézi a Btk.-t, amely szerint aki „közveszély színhelyén nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely a közveszély színhelyén alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Magyar szerint a dolog addig rendben is van, hogy a „szomszédos országban fennálló fegyveres konfliktus, háborús helyzet esetén kihirdethető a veszélyhelyzet, ami a gyakorlatban egyébként rendeleti kormányzást jelent.
A jogállami jogalkotással szembeni egyik legfontosabb követelmény azonban a normavilágosság – hangsúlyozza az írás. Így kérdéses, miként feleltethető meg egymásnak a Btk.-ban szereplő közveszély – olyan helyzet, ami a lakosság nagyobb tömegeinek életét, egészségét, javait közvetlenül érinti –, és az Alaptörvényben olvasható, inkább csak a lehetséges kockázatokra utaló veszélyhelyzet fogalma. Ezt persze lehet akár kukacoskodásnak is minősíteni – ismeri el az ügyvéd, de előhoz egy szerinte ennél érdekesebb kérdést: a jogalkotónak az állampolgárok számára világossá kell tennie a jogalkotói akaratot, tehát azt, hogy egyes jogszabályok egyértelműek, a következményeket tekintve kiszámíthatóak és előre láthatóak legyenek. A rémhírterjesztés esetében van néhány egyértelmű kapaszkodó: ezt a cselekményt közveszély helyszínén, nagy nyilvánosság előtt, például valótlan tények állításával lehet elkövetni.
De hogy ez mikor válik alkalmassá az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére, azt nemigen tudni. Így a bíróságokra – végső soron az Alkotmánybíróságra – bízták, hogy alakítsák ki az ezzel kapcsolatos joggyakorlatot. Magyar emlékeztet arra, hogy van a Btk.-ban más ilyen gumiszabály is, ilyen például a közösség elleni uszítás, ami miatt általában csak akkor indul eljárás, ha a gyűlölet felkeltésére irányuló közlés másokból aktív cselekvést vált ki. Ennek hiányában a gyűlöletbeszéd belefér a véleménynyilvánítás szabadságába.
Nagy kérdés, hogy mit kezd a jogalkalmazó a rémhírterjesztéssel? Ami azért is problémát jelenthet, mert a Btk. a zavar és nyugtalanság tényleges bekövetkezését nem követeli meg. Tehát ez nem úgynevezett eredmény-bűncselekmény, vagyis nem kell a tényállásban megfogalmazott következménynek megvalósulnia, hanem elég az erre irányuló akarat. Az elkövető felelőssége így csak akkor állapítható meg, ha bizonyítható, hogy valaki a rémhírterjesztéssel szándékosan kíván zavart, nyugtalanságot, bizonytalanságot kelteni a lakosság széles körében. Különben a véleményszabadság alkotmányos alapjogából kell kiindulni. „Bíró legyen a talpán, aki ezzel a dilemmával képes lesz mit kezdeni” – szögezi le a blog.
Arról se feledkezzünk meg, hogy veszélyhelyzet idején a csalás, a lopás és a sikkasztás is súlyosabban minősül. Ebből az következik, hogy egy piti bolti tolvajra a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó lopásért is két évnyi börtönbüntetést lehetne kiszabni. Hallott valaki róla, hogy ezt a rendelkezést bárhol alkalmazták? Ennyit a normavilágosságról...
