Imádkoznunk kellene a MÁV-ért?

Átok ül a MÁV-on, vagy lehet észszerű magyarázata az ismétlődő bajoknak?

Ez a helyzet tényleg tekinthető akár az elmúlt 20 év átkának is. Az átok pedig az, hogy észszerűtlenül elvontak költségeket. Elmaradtak a fejlesztések, nem volt pénz a karbantartásokra és csökkent a létszám is. Ma már nagyon nehéz jól képzett szakembereket találni és ez sajnos igaz a mozdonyvezető szakmára is. Kevesen vannak, nincs nagyon merítési lehetőség. Ha valaki húsz éve azt javasolta volna, hogy ha kevés az alkalmas jelentkező, akkor magát a képzésüket vigyék le egy bizonyos szint alá, no, azt biztosan megkövezték volna! Nem valamiéle átokról van szó, időnként hozzá nem értésről.

A mozdonyvezetők számítottak mindig a vasút elit csapatának. Már nem így van? 

A korábbi években nagyon szigorú rostán estek át a jelentkezők. Akkoriban minimum valamilyen műhelygyakorlattal kellett kezdeni, meg kellett szerezni a legfontosabb gépészeti, szakmai alapokat. Több éven keresztül folyamatosan kellett vizsgázni, mind műszaki, mind forgalmi ismeretekből, megfelelő vezetési rutint is megköveteltek, mielőtt kiengedtek valakit a „pályára”. A jelzési utasításokat szinte betéve kellett tudni. Ma már a többség nehezen tudja teljesíteni a vizsgaszintet is, azért fizet a MÁV ösztönző prémiumokat, hogy valaki ne bukjon meg a vizsgán – a saját szakmájából! Nem titok, hogy az iskolából kikerülő fiatalabb generációnak nem ritkán szövegértési problémái vannak. Sokszor csak a tanfolyamon derül ki, hogy a hallgatók nem is értik, amiről az eléjük tett szakirodalom szól. Idegen és bonyolult számukra a nyelvezete. Mondok egy példát. Meg kell jegyezni, hogy ha látnak egy vörös jelzés alatt egy sárga villogó fényt, akkor szabad ugyan a jelző mellett elhaladni, de maximum 40 kilométeres sebességgel, mert a következő várhatóan már tiltó jelzés lesz. Ez csak az alap. A jelzések összes variációját meg kell érteni, be kell magolni, és el lehet képzelni, akinek már ez is komplikált, hogyan tudja fejben tartani az összeset? Régebben ezek a tanfolyamok több mint egy évig tartottak, most már jóval rövidebbek. 

Azt mondja: a tilos jelzések sorozatos figyelmen kívül hagyása erre vezethető vissza?

Majd a vizsgálatok kiderítik. Úgy gondolom, elsősorban a fegyelmezetlenség számlájára lehet írni ezeket a forgalmi incidenseket. Anélkül, hogy a kollégáimat kritizálnám és bántanám, tudomásul kell vennünk, hogy igenis felhígult a szakma, és van egyfajta morális válság is a vasútnál. Az elmúlt évek mostoha helyzete, a jelenlegi bizonytalanság, a szervezeti átalakítások, a kapkodva születő intézkedések a munkavállalókra is hatással vannak. Újra és újra olyan események történnek, amelyek frusztrálnak mindenkit, és aztán szinte sorsszerűen, bekövetkeznek az újabb galibák.  

Amelyek visszavezethetők a személyes felelősségre?

Pontosan. Olyan magatartási kihágásokat tapasztalunk, amilyenekre korábban sosem volt példa. Szolgálat közben nem lehetett rádiót hallgatni, semmi olyan tevékenységet folytatni, ami elvonhatja a figyelmet. Most mindenkinek a zsebében ott van a telefonja, fülében a fülhallgató és van, aki úgy kopácsolja a tengelyeket. Meg fogja hallani a hibára utaló hangokat? Néhány hete egy fiatal kolléganő munka közben a telefonján zenét hallgatott, úgy akart átmenni a vágányokon. Nem hallotta meg a közeledő vonatot. Számos hasonló esetet tudnék mondani. 

Sokkal több szó esik manapság az elmaradt műszaki fejlesztésekből eredő fennakadásokról. 

Az ezekből eredő meghibásodások, forgalmi kiesések „szezonja” még előttünk van. Még nem voltak nagy fagyok, amitől befagyhatnának a váltók, leszakadhatnának a felső vezetékek. Csak imádkozhatunk, hogy ezeket elkerüljük. El is döntöttem, hogy a közösségi médiában felszólítok majd mindenkit, mondjanak imát a vasútért! Komolyra fordítva: a kívülállóknak nagyon nehéz elképzelniük, milyen lelki teher minden vasutasnak a hibáinkból eredő jogos kritikákkal együtt élni!  

Ön szerint a MÁV körül folyó politikai adok-kapokban kinek van igaza?  

Vitézy Dávid álomvilágban él. Korábbi beosztásában megfordulhatott Berlinben a Westbahnhofon, és ott láthatott már akár mágnes szupervasutat is. Nekünk a büdös életben nem lesz olyan pályaudvarunk sem. Amikor pozícióban volt, tehetett volna a vasútért, de ő sem törte magát ezért. Lázár János annyiban különbözik tőle, hogy miniszterként látja a gondokat, a probléma lényegét. Nem akarok úgy fogalmazni, ahogyan ő tette, de sajnos igaza van. Meg szoktam mosolyogni, hogy miniszterként arról a kormányról állít ki bizonyítványt, amelynek ő is a tagja. 

Nem túl optimista miniszterként, amikor azt ígéri, hogy jövőre rendbe teszi a vasutat?

Én azért szurkolok, hogy adjanak neki pénzt is ehhez, akkor talán meg tudja állítani azt a lepusztulást, ami most van. 

Ha nem lesz erre pénz?

Akkor még rosszabb lesz a helyzet. Néha jó lenne szakmaiságot is vinni a döntésekbe! Azzal, hogy a vasutat és a buszközlekedést integrálják, azzal vállalhatja a kormányzat a kihasználatlan mellékvonalak bezárását. Ha ez megtörténik, az egyértelműen az utasokat fogja szolgálni. A szárnyvonalak körüli huzavona húsz éve megy a mindenkori ellenzék és a mindenkori kormányzati szándék között. Teljesen mindegy, hogy ki lesz a miniszter, teljesen mindegy ki lesz a MÁV vezérigazgatója, ha ezek a döntések nem születnek meg, akkor semmi nem fog változni.