Donald Trump és a maffiózók

Az ősről persze, az akkor még Drumpf névre hallgató Friedrich nagypapáról nem tehet. Az kamaszként vándorolt ki a Rajna-vidékről Amerikába, hogy megússza a katonaságot. Kocsmája Seattle-ben, majd az aranyásók földjén, Yukonban, egyben megvehető hölgyekkel is szolgált. Az immár Frederick Trump nevet viselő papát 1918-ban, New Yorkban elvitte a spanyolnátha-járvány. Utoljára borbélyboltja volt ott, amelyben a krónikák szerint ritkán vágtak hajat, mivel főként gengszterek találkozóhelyéül szolgált. Fia örökölte a papa üzleti tehetségét (és mentalitását) valamint nem kevés pénzt, amit remekül fialtatott: közbeszerzésből építhetett laktanyákat, raktárakat a II. világháború idején, majd ezrével, szintén közpénzből, lakásokat a leszerelő katonáknak. Utóbb aztán perelték, szenátusi bizottság is vizsgálta, hogyan jutott 4 milliós extra-haszonhoz, s miért silányak mégis a lakások, de nagyobb baj nélkül megúszta. Hír szerint azért is, mert remek kapcsolatai voltak az alvilágban – annak pedig a megfelelő helyeken az igazságszolgáltatásban.

Az alvilág másodszülött fiától, Donaldtól sem állt távol. Az elsőszülött, III. Frederick, pilóta lett, s a csalódott papa ki is tagadta. Így vált reménység a duci Donaldból, aki már az óvodában kitűnt erőszakosságával, majd kamaszként – a Ku-Klux-Klan tüntetőjeként – összeverekedett a rendőrökkel. A papa erre magán katona-iskolába adta fegyelmezésre, ami sikerült. Hősünk nem ritkán emlegeti, hogy e katonáskodás után a Pennsylvania Egyetemen közgazdaságtudományt tanult – ám ott annak kevés a nyoma. Az egyetemre valóban járt, ha csak két évig is, ennek köszönheti, hogy – sok kortársával ellentétben – nem került a vietnami frontra, s akadt még felmentő orvosi igazolás is. 

Donald azután már fiatalon sikeres ingatlanfejlesztő volt. Az eszközökben nem válogatott, de általában megúszta a törvénysértéseket, főként, mert hírhedt ügyvédje, Roy Cohn személyében félelmetes harcostársat szerzett. Cohn egykor a kommunistafaló Joseph McCarthy szenátor vezető jogtanácsosa volt, s kitűnő maffia-kapcsolatokat is hozott új megbízójának, aki egyfajta pót-apaként tisztelte. Trumpot ismételten feljelentették, hogy bőrszín alapján adja el vagy ki házait, lakásait – valamint, hogy éhbérért dolgoztatott feketemunkások húzzák fel a felhőkarcolóit. Cohn ellencsapással válaszolt: százmillióra perelte az államot, azzal, hogy a gyanúsítás súlyosan rontotta a tisztes nagyvállalkozó hitelét, így jelentős anyagi veszteségeket is okozott… Kártérítést ugyan nem kapott, de az ügyeket végül pár százezres bírsággal el lehetett simítani, hozzá az ígérettel, hogy ezentúl nem különböztetik meg a színeseket. 

Amikor a '70-es évek végén felépítették New Yorkban a híres-hírhedt Trump Towert, ott illegálisan dolgoztatott lengyelek is robotoltak. Megszakítás nélkül, miközben a Teamster szakszervezet sztrájkja miatt más építkezések megbénultak – nem jött ugyanis a cement. Trumpékhoz jött: Tony Salerno és Paul Castellano ismert maffiózók birtokában lévő cégtől – s a jogtanácsosukat történetesen Roy Cohnnak hívták. Korrupt szakszervezeti vezető, John Cody, intézte a cement-szállítást, majd egy vonzó ifjú hölgy kapott a Trump Towerben öröklakást, amelyet hamarosan megosztott vele Cody... Csattanó: miután Codyt később sötét ügyeiért lecsukták, Trump százezrekre perelte a barátnőt, amiért az úszómedencét építtetett a lakásába – mire a nő feljelentette, hogy csúszópénzeket kap a beszállítóktól. Végül Donald fizetett a hölgynek félmilliót, hogy vonja vissza a feljelentést.

A vádakat, hogy ismételten találkozott elítélt alvilági figurákkal, Trump mindig kereken letagadta. Már csak azért is, mert ha elismeri, soha nem kaphatott volna engedélyt játékkaszinó üzemeltetésére, pedig az is jó üzletnek bizonyult, legalábbis egy időre. Ebbe aztán belebukott – a szakértők szerint azért, mert fogalma sem volt a szakmáról, ahhoz viszont értett, hogyan nyerjen meg gyakori és sok pénzt otthagyó játékosokat. A törzsvendég milliomosnak nem csak ingyen helikopter-fuvar és luxus-lakosztály járt válogatott hölgyekkel, hanem karácsonyra ajándék autó is – a feleségnek. Atlantic City Trump-kaszinójába egyébként bizonyos Yoel Weichselbaum helikopter-vállalkozása szállította a kiemelt vendégeket. A férfiút már elítélték lopásért, csalásért, amikor megkapta Trumpék megbízását, utóbb floridai autókereskedése Kolumbiából csempészett kokain elosztóhelyeként is működött. Weichselbaumnak hosszú éveken át magas fizetése, sofőrös szolgálati kocsija volt a Trump-cégnél, s amikor perbe fogták, Donald a szövetségi bíróhoz írt levélben kért enyhe ítéletet „jeles polgárként” jellemzett védencére. A kábítószer-ügyben 20 éveket osztogattak, Weichselbaum megúszta hárommal. Szabadulása után ő is a Trump Towerbe költözött, barátnőjével két lakást vettek ott, összesen 2.4 millió dollárért.

Aki azt hinné, milliárdosok kicsire nem adnak, téved. Trump is járt a híres Bulgari ékszerboltba, a Fifth Avenue-n. Vett ott például a 80-as években pompás nyakláncot, ötvenezerért – majd az ékszer üres dobozát Roy Cohn connecticuti címére küldték, a nyakláncot zsebében vitte el Donald. Megfejtés: ha az árut másik államba postázzák, a vevő nem fizeti a helyi forgalmi adót. Elvben azt lakóhelyén kellene, az áru átvétele után fizetnie – de ki tudja ezt ellenőrizni? Miután Henry Kissinger és más jeles emberek is spóroltak így Bulgarinál, a dolog végül kipattant, de Trump ezt is megúszta. 

Üzleti ötletei, ha nem is mindig tisztesek, de többnyire remekek voltak. Például kitalálta, hogy az ingatlan-üzletben szerzett tapasztalatait könyvei után a „Trump University” keretében ossza meg az ezért sokat fizetni hajlandókkal. Az egyetem megnevezést éveken át, több államban is törvénysértően használta és igen jól kaszált. Már 3 napos tanfolyamért 1 500 dollárt kellett letenni, miközben az előadásokat tartó, „egyetemi tanárként” reklámozott ingatlanosok feladata főleg az volt, hogy rábeszéljék az áldozatokat az „igazi”, de már 35 000 dollárba kerülő képzésre. Ahol főként azt tanulták, ami valódi Trump-gyakorlat volt: hogyan lehet tájékozatlan vevőkre rásózni túlárazott ingatlanokat. 

Ötletes volt az Éttermi és Vendéglátóipari Tudományok Amerikai Akadémiája is, amely díszes okleveleket adott ki éttermeknek, szállodáknak, köztük a Trump-konszern egységeinek és 2014-ben életműdíjjal tüntette ki „nagykövetét”, Donaldot. Az „Akadémia” elnöke Joseph Cinque, egy orgazdaságért elítélt maffiózó volt, a vezetésben Trump rokonai, barátai ülnek. Magára adó étterem, hotel a táblát nem teszi ki, pedig olcsó: 1 000 dollár a belépés, aztán évi 500-ért megtartható a dicsőség. 

Tanulságos az is, hogy Donald rendre dicsekedett, mekkora összegeket adományoz szociális intézményeknek – ám akik utánajártak, nem találták nyomát az adományoknak. Voltak közötte egyházi intézmények is, hiszen Trump hívő presbiteriánusnak vallja magát. Amikor ezután egy tv-interjúban megkérdezték, a Szentírás mely gondolata ragadta meg leginkább, a szokásos hablatyba kezdett: nyilvánvaló volt, hogy fogalma sincs a Bibliáról.

Ki gondolná, hogy ez a látszatra kevéssé intelligens ember milyen agyafúrt módszerekkel építette imágóját? Például azzal, hogy álnéven, újságíróként, alkalmanként saját maga szóvivőjeként jelentkezett a médiánál, „exkluzív” történetekkel örvendeztetve meg elsősorban a bulvársajtót. Hat évig volt barátnője, majd felesége Martha Maples színésznő. A hölgy utóbb hevesen cáfolta az állítólag tőle származó idézetet, miszerint „Donalddal volt életem legjobb szexe.” Egyébként Trump propagandistája a bulvársajtóban rendre beszámolt megbízója szerteágazó nő-ügyeiről: miszerint három barátnője is van, hódolói közé sorolhatja Madonnát, Kim Basingert, nemkülönben Carla Bruni énekesnőt (aki utóbb Nicholas Sarközy hitveseként vált még ismertebbé). A dologból annyi volt igaz, hogy Donald valóban próbálkozott, adott ingyen szállást Carla Bruninak és nővérének a Plaza Hotelében. Több semmi – az énekesnő a hírre „az ízléstelenség holdkóros királyának” nevezte az ingatlanost. Az évekkel később azzal vágott vissza, hogy „ilyen lapos nő nem is érdekelné...” Martha Maplest mindezek után, miután a barátnője már a hetedik hónapban volt, elvette. Két évre rá elváltak, azt követően, hogy Trump híres floridai kastélyában olyan csúnyán összeverekedtek, hogy ajtót is kellett cserélni...

Johnston emlékeztet, hogy „Donald Trump pénz-imádata egyedülálló és nagyon aggasztó nemzetbiztonsági kockázatokat vet fel”. Sok amerikai, európai, ázsiai, közel-keleti és oroszországi üzleti kapcsolata van, köztük nyereség-megosztási, névhasználati megállapodások, menedzselési megbízások, egyik cége pedig (azt nem említette kampány-nyilatkozatában) a Bank of China adósa. Csak egy példa volt a sok közül, amikor egy héttel a 2016-os elnökválasztás előtt csődbe ment a torontói Trump International Hotel. Trump annak rész-tulajdonosa, cége vezette a szállót a fő tulajdonos, Alex Shnaider, kanadai-ukrán milliárdos megbízásából. Shnaider apósát, Szergej Mihalkovot, az orosz maffia egyik kulcsfigurájaként emlegetik.

„Meg kell kérdeznünk magunkat, miért szavazott ilyen sok amerikai olyan emberre, aki nyíltan lenézi a nőket, a mexikóiakat, az újságírókat, a demokratikus normákat – mindazt, ami Amerikát teremtette, ami irányt mutatott a világnak, több mint két századon át?” – írja Johnston. Ez valóban jó kérdés.