Magyarok és kismagyarok
Új kifejezésekkel bővítette Orbán Viktor a magyarság fogalmát. A miniszterelnök péntek reggeli rádióinterjújában a romániai választások kapcsán úgy fogalmazott, hogy „az RMDSZ sikere bennünket belmagyarokat, kismagyarokat megerősít”. Aki eddig úgy tudta, hogy csak magyarok vannak, függetlenül attól, hogy az anyaországban, vagy a határainkon túl élnek, az most jobb, ha átértékeli eddigi ismereteit.
Korábban belmagyarokról sem volt tudomásunk, de sejtéseink szerint Orbán a Magyarország határain belül élő magyarokra gondolt. Hogy ezek az emberek – vagyis mi – mitől lennének kismagyarok, az már hosszabb, pszichiátriai ismereteket is feltételező kifejtést érdemelne. Az viszont biztos, hogy az Orbán-kormány mindig is megkülönböztetett figyelemmel viseltetett a határainkon túl élő magyarok iránt, talán jobban is odafigyelt rájuk, mint azokra, akik Magyarország határain belül laknak.
Jó példa erre, hogy idén augusztusban hozzávetőleg 220 ezer külhoni magyar diák fejenként 100 ezer forintos támogatásáról döntött a magyar kormány, miközben a magyarországi magyar diákok leginkább az anyagiakban nem igazán bővelkedő önkormányzatoktól számíthatnak ilyen jellegű segítségre.
A magyar állam elsősorban a 2011-ben létrehozott Bethlen Gábor Alapon keresztül juttat pénzt a határainkon túl élő magyaroknak. Nem öncélúan, hanem – az akkori indoklás szerint – „a külhoni magyarság szülőföldjén történő egyéni és közösségi boldogulásának, anyagi, szellemi gyarapodásának elősegítése és kultúrájának megőrzése érdekében”. Nem kis pénzekről van szó, az alapot kezelő zrt. 2020-as költségvetésében például eredetileg 46,5 milliárd forint volt betervezve, ám az év közbeni átcsoportosítások révén a végösszeg ennek többszörösére, 140 milliárd forintra nőtt.
A futballszerető miniszterelnök vezette kormány a határon túli magyar futballklubok boldogulását is segíti. 2016–2017-ben például 20 milliárd forintot költöttek erre a célra, mégpedig úgy, hogy négy határon túli akadémia – a Sepsi, az Eszék, a Topolya és a Lendva – kapta a legtöbbet, ezek összesen 18 milliárd forintnyi költségvetési támogatásban részesültek. És akkor még nem beszéltünk a templomfelújítási program milliárdjairól, merthogy ezekre is odafigyel az anyaországban élőket kismagyaroknak nevező miniszterelnök. Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára 2021 májusában Nagyváradon jelentette be, hogy a magyar állam 3,332 milliárd forintos támogatásával 262 erdélyi, partiumi és bánsági templom újulhat meg.
De nemcsak anyagiakban fejeződik ki, hogy a kormány különbséget tesz magyar és magyar között. Másképp szavazhatnak azok, akik a határainkon túl születtek, és azok, akik ugyancsak Magyarországon születtek, de többségükben már Angliában, Németországban, Ausztriában és más, többnyire nyugat-európai országokban élnek. Előbbiek, akik nem a gazdasági nehézségek és Orbán Viktor rendszere elől menekültek külföldre mosogatni, takarítani, étteremben felszolgálni, szavazhatnak levélben. Megcímezhetnek egy borítékot, bélyeget nyalhatnak rá, beletehetik a szavazatukat, majd elballaghatnak a postára. Esetleg megkérhetnek egy hozzájuk hasonlóan erdélyi, csíkszeredai, vajdasági, vagy felvidéki magyar embert, hogy adja fel helyettük a levelet. A levélszavazás rendszerét szentesítő Alkotmánybíróság ugyanis biztos abban, hogy ebben az esetben nem történik semmi hamisság, csalás pedig még annyira sem. A fent említett tájakon ugyanis kizárólag becsületes magyar emberek élnek, ellentétben azokkal, akiket tőlünk nyugatra vetett a sors, és akikről azt feltételezi az Alkotmánybíróság, hogy ha módjukban áll, ott cselezik ki a törvényt, ahol csak tehetik. Ezért van, hogy a nyugat-európai országokban élő, szavazni kívánó magyaroknak gyakran száz kilométernél is többet kell utazniuk, hogy valamelyik magyar külképviseleten, esetleg hosszas sorállás után, élhessenek szavazati jogukkal.
Ha úgy vesszük, Orbán mostani meghatározása értelmében ők is a kismagyarok közé tartoznak. Tetszettünk volna a határainkon túl születni, akkor nemcsak Orbán, hanem talán még Menczer Tamás előtt is nagyobb lenne a becsületünk.
