Mit eredményez a francia kormány bukása?
Macron elnök nagy követ dobott a francia politika amúgy sem álló vizébe az előrehozott választások kiírásával. Valószínűleg arra számított, hogy ezzel sikerül úrrá lennie a jobb- és balszélről egyaránt fenyegető erőkön, és sikerült is elérnie, hogy egyikük se lett képes kormányzóképes többséget kapni a Nemzetgyűlésben. Ezzel szemben saját pártja katasztrofálisan szerepelt és nekik még a középjobb pártokkal együtt se sikerült többségbe kerülniük. Ezután csak idő kérdése volt, hogy mikor bukik meg az elnök által kinevezett kisebbségi kormány.
Úgy tűnt pedig, hogy Michel Barnier-nél tárgyalóképesebb miniszterelnököt nem is találhattak volna: ő tárgyalta le kimondottan húzódozó brit partnereivel a Brexitet lezáró megállapodást. Miután viszont a francia költségvetés rendbetétele olyan mértékben követelt népszerűtlen intézkedéseket, hogy azokat a populista ellenzék nem merte megszavazni, kénytelen volt a 2025-ös év költségvetését parlamenti szavazás nélkül hatályba léptetni. Ennek az antidemokratikusnak tűnő intézkedésnek azonban van egy demokratikus kontrollja: ekkor szükségszerűen bizalmi szavazás következik. Ezáltal a költségvetésért felelősséget nem vállaló ellenzék mégis fenntarthatja a stabilitást. Nem csak a kormányt támogató pártok, de a mezőgazdász szakszervezetek is felszólaltak a stabilitás fenntartása mellett. Utóbbiak megígérték, hogy a gazdák minden képviselőt megkeresnek, aki a bizalmatlansági indítvány mellett szavazott, és felszólítják őket, hogy magyarázzák meg, miért taszították káoszba az országot. A költségvetés ugyanis tartalmazott terheket csökkentő intézkedéseket is.
Mindez hiábavaló volt, főleg a szélsőjobb Nemzeti Tömörülés újabb és újabb követelésekkel állt elő, amelyeket nem lehetett teljesíteni. A baloldali tömb eleve elhatározta, hogy megbuktatja a kormányt – ezek után olajat öntve a tűzre, nem is tárgyalt velük a kormány. Pedig a baloldali tömbben vannak mérsékeltebb erők is, de se a kormányalakításkor, se most nem sikerült őket leválasztani a szélsőséges „Engedetlen Franciaország” (nevezhetnénk nem megalkuvónak is) mozgalomról. Így aztán a pártérdek győzött, a kormány megbukott. A bizalmatlansági indítvány sikerével pedig a költségvetés is hatályát vesztette. A francia kormányzat nem áll le ugyan, mint az amerikai, ha nem szavazzák meg a finanszírozását, mert át lehet forgatni következő évre a folyó évi költségvetési számokat, de ez csak a működőképességet őrzi meg, a reformok elmaradnak.
Amikor Németország a választások lázában ég, az EU másik nagy gazdaságának lépéstévesztése súlyos problémákat hozhat az uniós tagállamoknak. A piaci szereplők csak kapkodják a fejüket – Trump megválasztása és legalábbis eklektikus személyi döntései, háborúk mindenütt –, és ez egy pénzügyi válság rémképét idézi fel. Az Európai Központi Bank azon karja, amelynek feladata a beavatkozás, ha egy tagállam bajban van, már készül. Elsősorban azonban a másodlagos hatások által érintett gyengélkedő gazdaságok védelmére készülnek (ilyenkor gond, hogy hazánk nincs az eurozóna védernyője alatt), Franciaország esetén még nem látnak okot a beavatkozásra (habár egy kis időre a francia államadósság kamatai túllépték a görögét is).
Mi történhet most? Más országban a kormány bukása életképes alternatíva hiányában előrehozott választásokhoz vezetne. Erre a stabilitásra orientált francia rendszerben a június-júliusi előrehozott választások után egy éven belül nem kerülhet sor. Vagy lemond Macron elnök, és akkor elnökválasztás után az új elnök nevezhet ki új miniszterelnököt – akinek persze ugyanezzel a parlamenttel kell megszavaztatnia magát, hacsak addigra nem jár le a várakozási idő.
Ha Macron nem mond le, akkor folyamatosan tűz alatt lesz, nehéz lesz új miniszterelnököt találni, akinek szinte azonnali bukása máris borítékolható. Addig a Barnier-kormány csak ügyvezető kormány (ahogy a parlamenti választások után az előző kormány is hónapokig ügyvezetőként tevékenykedett, amíg Barnier-t meg nem találták. Annak ellenére, hogy a francia makrogazdasági mutatók még jók, a politikai instabilitás előreláthatatlan piaci reakciókhoz vezethet.
Szabó S. László
