Szijjártó ezúttal Koppenhágában hazudott a magyar demokráciáról
Elégedett a magyar demokrácia helyzetével Szijjártó Péter. Legalábbis ez derült ki azon a sajtótájékoztatón, amit a magyar külügyminiszter dán kollégájával, Lars Lokke Rasmussennel közösen tartott Koppenhágában. Szijjártó a dán kollégát is megdicsérte, mondván, hogy bár eltérően ítélik meg a magyar demokrácia helyzetét, Rasmussen tiszteletteljesen nyilatkozott, ami nem mondható mindenkiről.
Szijjártó szerint „egy adott állam lakói tudják legjobban megítélni, hogy demokrácia van-e, márpedig a jelenlegi kormány zsinórban négy választást is kétharmados többséggel nyert meg, ez a fajta felhatalmazás pedig azt jelenti, hogy igenis jól végzi a munkáját. Ha az emberek többsége nem lenne elégedett,” tette hozzá, „akkor leváltanák a kormányt, azonban a jelek szerint nincs erről szó, ugyanis 2010 óta rendre megkapják a bizalmat a folytatáshoz.”
Szijjártó téved, vagy, ami még rosszabb: hazudik. Egymás után négyszer kétharmaddal, vagy még ennél is nagyobb arányban nem demokráciákban, hanem diktatúrákban szokták az emberek „megválasztani” a vezetőiket. Putyin Oroszországában például, Kim Dzsong Un Észak-Koreájában és úgy általában a keleti despoták vezette országokban. Olyan „örök és megbonthatatlan” politikusokat szoktak hatalmas többséggel újraválasztani, akiket a fiatal Orbán és a szárnyait csak bontogató Fidesz még bottal sem piszkált volna, mert akkor még liberálisok voltak és az volt a véleményük, hogy bár az olaj keletről jön, a szabadság mindig nyugatról érkezik.
Hazugság azt állítani, hogy az emberek többsége elégedett a kormánnyal. Magyarország, és ezt persze Szijjártó és társai is tudják, ma csak látszólag demokrácia. Olyan országról beszélünk ugyanis, ahol emberemlékezet – értsd: a NER fennállása – óta nem lehetett népszavazást tartani, amikor meg majdnem, mert porszem került a gépezetbe – például a 2024-es olimpiára történő jelentkezéskor – akkor a kormány kitért az emberek véleményének meghallgatása elől és meghátrált. A kormány és a Fidesz magasról tesz az emberek véleményére, a nemzetinek és konzultációnak hazudott, milliárdokba kerülő parasztvakítás nem az emberek, hanem a kormány álláspontját tükrözi.
Az emberek – Szijjártó állításával ellentétben – nem elégedettek a kormány teljesítményével. A közvélemény-kutatások szerint az emberek többsége úgy látja, hogy Magyarországon rossz irányba mennek a dolgok és kormányváltásra volna szükség. A NER kedvezményezettjeit leszámítva szinte mindenki úgy érzi, hogy rosszul megy a sora, de legalábbis rosszabbul, mint ahogyan mehetne. Kórházi osztályok zárnak be, a rendelőkben hosszúak a várólisták, a gyerekek az iskolákban csak kevés helyen kapnak használható tudást, versenyképes ismereteket. Érzik az emberek a bőrükön a drágaságot, azt, hogy tavaly az uniós országok közül nálunk volt a legmagasabb az infláció – jó ideig az uniós átlag duplája. Tudják, hogy a pénzük vásárlóereje folyamatosan csökken és ugyanazért az összegért ma jóval kevesebb árut kapnak, mint néhány évvel korábban.
A kormány azonban megszállta a közmédiát, amelynek, nevéből következően, nem egy párt, hanem a legkülönfélébb világnézetű és pártállású emberekhez kellene szólnia. Elfoglalta a közrádiót, a köztévét, valamint az ugyancsak az adófizetők pénzéből működtetett távirati irodát, a kormány dirigálja a helyi rádiókat és a megyei lapokban is az jelenik meg, amit Orbán és Rogán Antal jónak lát.
Az emberek érzik, hogy nekik nem jó, különösen a kisebb településeken, ahol nagyobb a kiszolgáltatottság és a reménytelenség, mint a városokban és Budapesten, ám a helyi vagy éppen a központi sajtó agymosása révén azt gondolják, hogy nekik ugyan most rossz, sőt, egyre rosszabb, de ha Orbán és a Fidesz nem védené meg őket mindentől, akkor még ennél a mostaninál is rosszabb lenne. Belesodródnánk a háborúba, migránsokkal volna teli az ország, az óvodások pedig nemátalakító műtéteket kérnének karácsonyra a Jézuskától.
A futballt kedvelő, a lelátókon időnként szotyolázó Orbán feltalálta a létező szotyializmust. Felismerte, hogy Kádár népének – tisztelet a kivételnek – Orbán kell. Egy olyan vezető, aki nemcsak gondoskodik róluk, hanem gondolkodik is helyettük. Megmondja nekik, hogy mikor jó hazafiak (ha megnézik Rákay Petőfi filmjét és a Fideszre szavaznak) mikor jó szülők, mikor jó polgárai a honnak.
Ezzel a „demokráciával” dicsekszik Szijjártó Koppenhágában és mindenütt, ezért büszke arra, hogy az emberek negyedszerre is kétharmaddal szavaztak a regnáló kormányra. Miközben ő is tudja, hogy a zsák krumplival megvásárolt mélyszegénységben élő kiszolgáltatottak nem a demokráciára, hanem a diktatúrára szoktak szavazni.
