Ukrajna elbukna, ha a Nyugat magára hagyná, utána pedig felkészülhetne Európa...

Nevezhető-e objektív megnyilatkozásnak, avagy inkább hisztériakeltés a világháborús veszéllyel riogatás, amire – már a csütörtöki orosz támadás előtt is – Orbán és a kormány még rá is erősített az elmúlt pár napban?

Ebben az én véleményem kettős. Egyrészt harminc-ötven év múlva azt fogják tanitani, hogy a korszak, amiben vagyunk, egyfajta világháborús korszak. Világháború zajlik a kereskedelemben a kelet és a nyugat, Európa, az Egyesült Államok és Kína között; Illetve különféle fegyveres összecsapások is vannak, így Oroszország és Ukrajna, Izrael és Irán, a Nyugat és a terrorszervezetek között Afrikától a Közel-Keleten át Európáig. Ami azt a fajta hisztériakeltést illeti, amikor arról beszélnek, hogy egyre közelebb vagyunk a nukleáris fegyverek bevetéséhez, nos, az még nem vonja maga után automatikusan az orosz atomfegyverek bevetését, hogy az Egyesült Államok engedélyezte az ATACMS rakétarendszer, illetve Nagy-Britannia a Storm Shadow cirkálók, Franciaország pedig a SCALP nagy hatótávolságú fegyverek bevetését orosz területek ellen. Annak ellenére sem, hogy Oroszország megváltoztatta az atomfegyverek bevetésének katonai doktrínáját. Holott az így a hidegháborúban létezettnél is keményebb, hiszen nem csak arról van szó, hogy Oroszország akkor vetheti be az atomfegyvert, ha a területét egy nukleáris fegyverekkel rendelkező nagyhatalom tömegpusztító fegyverekkel támadja, hanem akkor is, ha egy hagyományos fegyverekkel vívott háborúban egy atomfegyverrel nem rendelkező ország egy atomhatalom által biztosított fegyverekkel intéz támadást Oroszország területei ellen. Ami a doktrínában szerepel, azt Ukrajna kimerítette azzal, hogy ATACMS, illetve Storm Shadow rakétákkal támadott orosz területeket. Oroszországnak – ha automatikusan kezelné az új doktrínát – erre válaszcsapásként lehetősége nyílna nukleáris válaszcsapásra.

Ez mégsem következett be – a csütörtöki hírek szerint ugyanis „csak” hagyományos töltettel indították útjára az interkontinentális ballisztikus rakétát. 

Az oroszok nem bolondok, tudják, hogy mire elég Ukrajnának az a fegyver, amit eddig kapott. Orosz portálok számításai alapján – az ő szempontjukból pesszimista becslés szerint – 15-18 hullámban képesek támadni, hullámonként 6-9 rakétával, illetve optimista becslésük szerint 6-8 hullámban, azaz maximum néhány száz ilyen rakétája lehet Ukrajnának. A nagy kérdés az, hogy az Egyesült Államok pótolja-e majd a rakétákat Ukrajnának. És ugyanez igaz a Storm Shadow cirkálórakétákra, valamint a Scalp francia robotrepülőkre. Én úgy gondolom, ezekből néhány tucattal rendelkezhetnek, legfeljebb százzal. 

Ez mire lehet elég Ukrajna számára?

Szerintem a következő időszakban a határtól számított 200-300 kilométeres körzetben veszélyeztetve van több katonai támaszpont, repülőtér, logisztikai csomópont, katonai vezetői központ. Oroszország ezt azonban nagyjából már beárazta, már csak azért is, mert az ukrán erők a saját eszközeikkel már eddig is támadták ezeket. Hogy az ön által felvetett hisztériakeltésre visszatérjek: szerintem abban érhető ez tetten, hogy jelenleg már többen arról beszélnek, hogy most valami olyan fejlett fegyverrendszert kapott Ukrajna, amivel totálisan eszkalálni lehet a háborút.

És ön szerint?

Cáfolom azt is, hogy ezzel Ukrajna eszkalálná a háborút és azt is, hogy ezekkel totális erőfölénybe került volna. Ukrajna jelenleg nem tudja megfordítani a háború menetét. És nem tudja leállítani az oroszok nagyon lassú, napról napra történő előrehaladását a Donyeckben. Az persze más kérdés, hogy Ukrajna ezekkel az eszközökkel milyen veszteségeket okoz, s azok mennyire fognak fájni az oroszoknak, legyen szó akár az energetikai létesítményekről, olaj-gázelosztókról, hidakról, logisztikai csomópontokról, illetve arról, hogy hány topvezető veszíti el az életét az orosz és észak-koreai oldalon. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok becsukta (majd ismét kinyitotta) a kijevi nagykövetségét, ugyanis kockázatelemzést végzett, és pontosan tudta, hogy lesz orosz válaszcsapás – ez be is következett, mégpedig az interkontinentális ballisztikus rakéta kilövésével. 

Ilyen azért még nem volt a történelemben...

Ez valóban egy történelmi helyzet, még soha nem vetetettek be a bolygón nukleáris töltetet (akár többet) is hordozni képes interkontinentális ballisztikus rakétát. Szerencsére nem nukleáris töltetet hordozott, s „csak” 500 kilónyi töltet csapódott be, s tett a földdel egyenlővé egy ipari létesítményt is. Ez Oroszország részéről figyelmeztetés volt. Egyben demonstrálta, hogy a doktrína „kipipálható”, s akár nukleáris csapás is végrehajtható. Azaz, a katonai doktrínának mind a jogi, mind a katonai része „kipipálható”, s Putyin, a Kreml bármikor dönthet akár úgy is, hogy tömegpusztító fegyverrel hajt végre támadást. 

A Facebookon csütörtökön délelőtt megjelent posztjában arról ír, hogy Putyin taktikázik. Konkrétan?

Azt gondolom, hogy Oroszország kivár, várja Donald Trump januári beiktatását, s arra számít, hogy a válság mérséklődik, és elsősorban Oroszország felé billen majd el a mérleg nyelve – amit persze Ukrajna nem akar. Emiatt a várakozás miatt pedig miért is vetne be Oroszország tömegpusztító fegyvert most, hiszen a NATO válasza erre semmiképpen sem késlekedhetne, ami után Trump sem lehetne megértő és nevezhetné Putyin lépését bocsánatos bűnnek. Oroszország tehát figyelmeztetett, de tisztában van azzal, hogy Ukrajnának nincs elegendő fegyverrendszere (kérdés, szállítja-e majd az új republikánus adminisztráció az utánpótlást – szerintem inkább az a valószínű, hogy nem), illetve, hogy nem tud olyan mélységű csapásokat végrehajtani, amelyeket Oroszország ne tudna elviselni. Elnézést a kifejezésért, nem kisebbítve egyetlen ember halálát sem, de ebbe a háborús helyzetbe az oroszok számára belefér, ha néhány tábornokkal kevesebbje marad életben.  

Azért mégis eléggé eldurvult a helyzet. 

Valóban, az, hogy a helyzet az utóbbi időben ennyire eszkalálódott, az Észak-Korea belépésének köszönhető. Putyin tisztában volt azzal, hogy a Nyugat, az Egyesült Államokkal az élén nem hagyhatja ezt válasz nélkül. És az sem „apróbetűs részlet”, hogy a térségbe küldött észak-koreai tábornok, Kim Jongbok vezérezredes – aki a kurszki régióban az orosz és a koreai katonák együttműködésének hatékonyságáért felel – Kim Dzsongun első számú koreai vezető egyik fő bizalmasa, aki egy kétszázezres titkos kontingens parancsnoka is. Vélelmezhető feladata az is, hogy előkészítse a következő nagy – százezer katonából álló – észak-koreai csapat megérkezését a frontra. Amikor pedig nem csak technikai támogatást, nem csupán fegyver- és lőszer-utánpótlást, hanem élő erőt is biztosít egy harmadik ország, a harcokban részt vevő katonákkal, nos, emellett nem mehet el a Nyugat szó nélkül. Valójában ezek a támadások, amit engedélyezett az USA, Nagy-Britannia és Franciaország, erre volt válasz és egyben figyelmeztetés Moszkvának, hogy ne folytassa ezt.

Mire számít a következő időszakban?

Nagy az esély arra – és ha így lesz, azzal Donald Trump sem fog tudni mit kezdeni –, hogy Oroszország nem fog leállni Észak-Korea bevonásával a háborúba. Sőt, sokkal nagyobb észak-koreai csapat fog megjelenni, akár százezres nagyságrendben, innentől kezdve pedig „füstbe ment tervnek” bizonyul majd Trump békekötése, az új amerikai elnök sem tudja ezt így meglépni. Ugyanis Észak-Korea megjelenését nem fogják hagyni, egyszerűen nem hagyhatják, hogy az oroszok áttörjék a frontvonalat. Pedig az oroszok pontosan ezt akarják, hiszen nem csak a négy ominózus megyét, hanem jóval nagyobb ukrán területeket akarnak elfoglalni.

A már említett posztjában nagyon egyértelműen arra emlékeztetett, hogy „szemben minden itthoni hírrel, a mostani helyzet a fent említett észak-koreai történések miatt van, illetve azért amit rendszeresen elfelejtenek hazánkban, hogy Oroszország TÁMADTA meg Ukrajnát!!!”. Én pedig arra emlékszem vissza, hogy 2021 decemberében a Hírklikknek adott interjújában már előrevetítette az „óment”: Putyin konkrét szerződéstervezettel „lepte meg” a világot, amit ön már akkor úgy értelmezett, hogy ezzel kezdetét veszi egyfajta globális átrendezési terv megvalósítására való törekvés. Mára pedig már eljutottunk a világháború gondolatáig, az azzal való riogatásig. Sőt, Orbán Viktor csütörtökön már azt is mondta, hogy véget ért a Nyugat civilizációs dominanciájának az 500 éve a Kelet felett.

Európában is egyre nagyobb az esélye annak, hogy bekövetkezik a Nyugat és a Kelet civilizációs összecsapása. És ez az, amiről Putyin is beszélt. A nyugati dominanciát szeretné a Kelet levetni magáról, s erről szól ez a háború is. És valóban, évek óta beszélek erről, a politikusok pedig kezdik már elismerni ennek valóságtartalmát. Nem arról van szó, hogy én lennék zseniális, pusztán arról, hogy a politikusok eddig nem hozták ezt szóba a kommunikációjukban. Nem véletlenül olvashatjuk egy, az orosz hadsereg által készített, jövőbeni stratégiai terv kapcsán, hogy Oroszország azt szeretné, ha 2045-re Ukrajna megszűnne létezni, akár a Nyugat belegyezésével, egy felosztással, úgy, hogy Oroszország mellett Ukrajna egyes részeit megkapná Lengyelország, Románia és Magyarország. Számtalan forgatókönyv van arra, hogyan próbálja belekényszeríteni, beleédesíteni Oroszország ebbe a Nyugatot. Oroszország éhsége nem csillapodott, s most magabiztosnak érzi magát egyrészt a konkrét hadszintéri előre nyomulás miatt, másrészt, mert úgy érzi, hogy a Nyugat magára hagyja Ukrajnát. Ha azonban ez bekövetkezne, akkor Ukrajna elbukna...utána pedig felkészülhet Európa...

És ha nem hagyja ezt a Nyugat?

Ha a Nyugat nem hagyja magára Ukrajnát, ha az Egyesült Államok keményebb lépéseket tesz, akkor Oroszország nem lesz képes megnyerni ezt a háborút. Látjuk, hogy hiába repkednek ballisztikus interkontinentális rakéták, 2022 februárjához képest Oroszország egyetlen célját sem érte el a háborúban. Ez csak akkor változna meg, ha a Nyugat magára hagyná Ukrajnát.