Szatmári Andrea: csak félmegoldás a kilakoltatási moratórium

November 15-én kezdődött az április végéig tartó kilakoltatási moratórium. Ez alatt az idő alatt, a téli hidegben nem kerülhetnek utcára az emberek. Az Utcajogász civil szervezet továbbra is úgy látja, hogy a moratórium intézménye nem oldja meg a lakhatási válság egyre szélesedő problémáját.

„A kilakoltatási moratórium csak néhány hónapig tart. Azoknak, akiknek hosszú évek alatt felgyűlt problémái, adósságai vannak, ez alatt a nagyjából fél év alatt nem valószínű, hogy megoldódnak a dolgaik, és a családok összeszedik magukat. Emellett nyáron sem jó utcára kerülni, tehát nem ez a jó megoldás” – mondta a Hírklikknek dr. Szatmári Andrea, az Utcajogász egyik önkéntes jogásza.

A civil szervezet ingyenes jogsegélyének esetszáma a tavalyi évben a gazdasági válság következtében radikálisan megemelkedett. 2024-ben arra számítottak a szervezet jogászai, hogy a hajléktalanok és lakhatási válságban lévők közül kevesebben fordulnak hozzájuk, de a számuk nem csökkent jelentősen. Az idén januártól október végéig 472 ügyfél kereste fel a Blaha Lujza téri személyes ügyfélfogadást, és 400 ember fordult a szervezethez e-mailben. 

Nagyon sok minden miatt lehet abba a helyzetbe kerülni, amikor már a végrehajtó kopogtat. De jellemzően akkor érkeznek hozzájuk az ügyfeleik, amikor már kitűzték a végrehajtás időpontját. Így már nem lehet mit tenni például azzal a hibás szerződéssel, amire hivatkozik a végrehajtást kérő, vagy nem lehet élni a jogorvoslati lehetőségekkel, amelyek a végrehajtást megelőző eljárásnál rendelkezésre álltak volna, és kiderülhetett volna, hogy például nem is jogszerű a kilakoltatás. De a korábbi jogerős döntések ellen már nincs mit tenni, nem lehet azokat megtámadni. „Ez nem azt jelenti, hogyha korábban érkeznek hozzánk, akkor biztosan megoldható minden eset, de ha már a kilakoltatásnál tartunk, mást nem lehet tenni, mint valameddig elhalasztatni azt felfüggesztési kérelemmel, amelynek sikere a méltányolható körülményektől függ” – magyarázta Szatmári Andrea.

Vannak, akik nem tartanak meg semmilyen ügyiratot, és vannak, akik nem veszik át, amit hoz a postás. De azt tudni kell, hogy a második kézbesítési kísérlet után már úgy tekinti a jog, hogy a címzett átvette. Az ilyen esetekben még nehezebb segíteni. Azok, akik szépen összegyűjtötték az összes iratot, sokszor nem figyeltek arra, hogy a dokumentumok határidőket tartalmaztak. Ha azok lejártak, szintén nem lehet jogorvoslatot kérni. Az érkező hivatalos iratokat tehát mindenképp át kell venni, el kell olvasni, és ha az értelmezésben segítségre van szükség, akkor érdemes például az Utcajogász Egyesülethez fordulni, lehetőleg még a levélben foglalt határidők lejárata előtt – tette hozzá a jogász.

A kilakoltatási moratórium intézménye 2003 óta létezik Magyarországon. Ebben az időszakban csak halasztják a kilakoltatásokat, de tavasszal véghez viszik. „Ez a szám évente 2-3 ezer körül alakul, a Covid idején volt egy kis időbeli eltolódás. Azt is tudni kell, hogy amit látni lehet a végrehajtói kar statisztikáiban, az csak a jogszerűen kilakoltatottak számát mutatja. Szerintem akár tízszer ennyien is lehetnek olyanok, akiket a főbérlő egyszerűen önbíráskodás útján távolít el a lakásból. Ezek az esetek nem jutnak el a jogi fórumokra. Nagyon sok olyan történettel találkozunk, amikor a főbérlő egyszerűen kizárja a bérlőket a lakásból, lecseréli a zárat, lekapcsolja a közműveket és ezzel kényszeríti őket a kiköltözésre. Persze sokan vannak azok is, akik önként elhagyják a lakásokat, ha felszólították erre őket” – fejtette ki Szatmári Andrea. 

A jogász szerint lakhatási szegénységben élő, adóssággal küzdő emberek problémáit általában nem oldja meg a kilakoltatási moratórium által kapott pár hónapnyi haladék. Bár az önkényes lakásfoglalókat ebben az időszakban is utcára lehet tenni. Ez a szám évente csak pár tucat, ami azt jelenti, hogy elenyésző a többihez képest. A tavalyi évben összesen 2305 lakáskiürítés történt, az idei év első felében 737, mégpedig két hónap alatt, a moratóriumi időszak után. Bárki kilakoltatható, az is, aki tartós beteg és ápolásra szorul, de a kisgyermekes családok is. Mivel az elhelyezés a legtöbb esetben nincs megoldva, a kilakoltatás a gyermekes családok szétesését, a gyerekek állami gondozásba vételét jelenti.