Hagyományidéző kerekegyháziak a földeken
A szántás, a vetés, az aratás és a cséplés száz esztendőt felölelő technológiájával ismerkedhettek meg a hétvégén az érdeklődők, a kerekegyházi gazdák jóvoltából. A rendezvénynek az ipari park szomszédságában lévő földterület és gabonatábla adott helyet.
- A rendezvény ötlete tavaly fogalmazódott meg bennem, mivel a koronavírus-járvány miatt foganatosított óvintézkedések miatt, a hagyományos aratófelvonulásunkat nem tudtuk megtartani. Az első bemutatónkat nagy érdeklődés kísérte, így nem volt kérdéses a folytatás. Idén a résztvevők száma is megháromszorozódott, hét kombájn, tizenöt traktor állt munkába, hogy bemutathassuk az elmúlt 100 év szántó, vető, arató technikáit, a kézi vetéstől, aratástól, csépléstől, a lovas, majd gépi szántáson át a mai kor modern talajművelő és arató eszközökig – mondta el a baon.hu hírportálnak Orosz Sándor főszervező.
– Kerekegyházán a háború idején, ló sem volt, gép meg pláne, így kézzel vetettünk. Napokig dolgoztunk a földeken, hogy megtermesszük a kenyérnek való gabonát. Maga a kézi vetés, nem olyan nagyon megterhelő, viszont ismerni kell a technikáját. A lényeg, hogy a „terítés” összeérjen, tehát jusson mindenhova vetőmag – sorolta a nyolcvankilenc esztendős Rédli János. - A táplálkozásban mindig a kenyérnek volt a legfontosabb szerepe. A hozzá szükséges gabonát a parasztcsaládok maguk termelték meg, az első lépés a talaj megmunkálása volt, amit akkoriban lovasekével végeztek el a gazdák.
– A szántás is embert próbáló munka, mert nagyon oda kell figyelni és sokat kell gyalogolni. Jó szerszám és ló nélkül nincs eredmény. Elsődleges, hogy a talajtípushoz megfelelő fogast használjunk. A legfontosabb, hogy a ló akarjon és tudjon dolgozni. Két állat esetén az összeszokottság a mérvadó – fogalmazott Kaldenekker Imre, aki a saját földjén még ma is használja a lovas ekét.
– Tizenkét éves koromban kezdtem ekézni a kerekegyházi erdészetnél, húsz éves lehettem, mikor saját lovam lett. Tudományomat leginkább saját birtokaimon hasznosítottam. A legfontosabb az eke beállítása, ha nagyon „orron megy” a lónak és nekem is nehéz, ha talpon megy nem borít az eke. Optimális esetben viszont, egy kézzel is lehet kormányozni – tette hozzá Kohol János.
Az érdeklődők a bemutató keretében megismerhették az egykori aratószerszámokat, megcsodálhatták a kaszálás, a kévekötés és a keresztrakás technikáját is. A helyi hagyományőrzők lelkes csapatát még a szikrázó napsütés sem riasztotta el a kemény munkától.
– A kaszálás titka a lendület, meg a suhintás ereje. A jó kaszás egész testét bele adja. Úgy kell suhintani, hogy a lehető legkönnyebben dolgozzon a szerszám. Az eredményes munkához nem elegendő a gyakorlott kaszás, elengedhetetlen a jó szerszám is – emelte ki Orosz Sándor.
A kerekegyházi hagyományőrzőkkel legközelebb augusztus 19-én, a hagyományos kerekegyházi aratófesztiválon találkoznak az érdeklődők.
