Hangulatkeltésre jó, de „nettó idiotizmus” Lánczi ötlete a hazaárulás kiterjesztésére

Az elmúlt napokban két hosszabb interjújában is meredek módon ecsetelte a büntető törvénykönyv hazaárulás tényállásának szigorítását, kiterjesztését, pontosabban annak szükségességét Lánczi Tamás. A viszonylag frissen alapított Szuverenitásvédelmi Hivatal hasonlóan frissen kinevezett elnöke a Hír TV Bayer Show című műsorában nem is titkolta, hogy az ellenzék miatt tartaná ezt szükségesnek. A többi között azt fejtegette, hogy hiába van benne a magyar jogrendben a hazaárulás tényállása, azt soha senki nem alkalmazta, ilyen perek nem folytak, ilyen ítéletek nem születtek. Pedig ő azt gondolja, hogy „ezt a tényállást lehet, hogy érdemes lenne átgondolni, kidolgozni, beszélni a magyar bíróságokkal is, hogy ők hogyan értelmezik ezeket a passzusokat” – mondta.

Példaként hozta fel, ha valaki azon dolgozik, hogy Magyarországot megfossza a neki jogosan járó támogatásoktól, és erre büszke, s a saját hatáskörét, a saját befolyását erre használja. „Ám a probléma az, ha a magyar bíróságoknak más a jogfelfogásuk, a véleményük, akkor hiába jelenti fel mondjuk az adott politikust, ellenzéki politikust valaki, valószínűleg csak egy papírt fog szerezni arról, hogy bűncselekményt nem követett el. Azért mondom, hogy itt jogászoknak, a jogalkotóknak, a jogalkalmazóknak van feladatuk, hogy ezt a kérdést rendbe tegyék, és tisztázzák, hogy mit tekintenek hazaárulásnak” – szögezte le.

Pár nappal később a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában Lánczi ismét visszatért a témára, azt ecsetelve, hogy egy társadalomnak van „egyfajta tájolója”, amely szerinte jól érzi, hogy „azok, akik következetesen azért dolgoznak, hogy Magyarországot a neki jogosan járó uniós támogatásoktól megfosszák, azok az emberek mégiscsak valamiféle normasértést követnek el". Ma már a Magyarországot és az ország szuverenitását érintő kihívások nagyon „árnyaltak, kifinomultak lettek” és számos olyan jogintézmény és cselekmény van, amelyekkel a valódi, „Magyarországnak ártó szándékokat el lehet leplezni, le lehet tagadni” – idézte az MTI.  Emiatt – vonta le ismét a következtetést – ezt a tényállást körül kellene járni, fel kellene frissíteni.

Vajon jogász szemmel minek minősíthetők ezek a – laikus szemmel a demokrácia alapjait támadó – kijelentések?  És politikailag? Eljutunk-e végül már odáig, hogy aki nem fideszes az mind hazaáruló? Lattmann Tamást kerestük meg a kérdéseinkkel.

„Ez az egész felvetés nettó idiotizmus” – értékelte lakonikus rövidséggel a felvetést és indoklását a nemzetközi jogász. A bírósággal nem beszélgetni kell, hanem elolvasni a vonatkozó ítéleteit – üzente, megjegyezve: a bíróságnak van gyakorlata, az ítéletei pedig nyilvánosak. „Hja, hogy hazaárulás tárgyában nincs ilyen ítélet? Ennek egyszerű az oka: hülyeségeket korábban senki nem talált ki” – mondta. Lánczi persze azzal beszélget el, akivel csak akar, de hogy hatalmi, kormányzati pozícióban teszi ezt, az finoman szólva is annak a jele, hogy befolyásolni akarja a bíróságokat – hívta fel a figyelmet. De a bűncselekménynek nincs bírói gyakorlata, s a bíróság ezért nem is tud mit mondani erre. Különben is, miért pont a bírókkal akar beszélgetni erről? – tette fel a kérdést. Majd megállapította, ha esetleg tényleg módosítani akarnák a tényállást, nem biztos, hogy éppen velük kellene egyeztetni, a bírók dolga nem az, hogy milyen a törvény, amit alkalmaznak, hanem az, hogy alkalmazzák. Mint szerinte látható, Lánczi egy kifordított logika alapján gondolkodik, s „alapvetően az a probléma, hogy amit kitalált, az úgy marhaság, ahogy van”.

De akkor mi a célja ennek az egésznek? Vajon a szokásos propaganda, belföldi használatra? – kérdeztük. „Hangulatkeltés, lehet ezzel is hergelni azokat, akik vevők rá” – értett egyet a felvetéssel Lattmann. Aki szerint a dolog lényege, hogy ez körülbelül ugyanakkora zöldség, mintha azt mondaná valaki, hogy az önmagában hazaárulás, ha nem szavazol a parlamentben Orbán Viktor akarata szerint. „Gondolkodtam azon, hogy vajon milyen módon szeretnék átírni ezt a tényállást, de az a helyzet, hogy minden, ami ennek a gondolatnak megfelelő ötletelés, arra visz el, hogy már az is hazaárulás, ha nem értesz egyet a vezérrel” – szögezte le.

A nemzetközi jogász szerint semmi értelme nincs annak, amit a büntető törvénykönyv hazaárulás bűncselekményének tényállásáról Lánczi Tamás előadott. Az, hogy adott esetben egy európai parlamenti képviselő a kormányzat szándékával szemben szavaz vagy egyéb módon olyat csinál, ami nem tetszik a kormánynak, azt sokféleképpen lehet értelmezni, de hogy megvalósítaná a hazaárulás tényállását, az fogalmilag kizárt – szögezte le Lattmann. 

Plusz, ha van olyan uniós politikai aktor, akinek semmi köze a pénzekhez, nos az épphogy az Európai Parlament. A pénzek kérdésében ugyanis a Bizottság és a Tanács hozza meg a döntéseket, az EP sem a kondicionalitási eljárásban, sem a pénzek bizottság által saját jogon történő visszatartásában nem játszik szerepet. Továbbmenve, még csak azt sem lehet mondani, hogy bárki is bármit csinálna, aminek közvetlen hatása lehetne az ilyen kérdésekben.

Jogi értelemben semmi értelme nincs Lánczi mondandójának, a hazaárulás bűncselekménye tényállásának még a közelében sincs – ez Lattmann álláspontja. Az pedig kifejezetten érdekes, hogy uniós intézmények esetében fogalmilag kizárt az állam döntéshozatali szabadságának korlátozása vagy befolyásolása, az alaptörvény ugyanis azt rögzíti, hogy az állam az unió intézményein keresztül gyakorolhatja a szuverenitását. Aki tehát a döntéshozatalban részt vesz, az az alaptörvényben foglalt feladatát teljesíti. Erre pedig azt mondani, hogy ez hazaárulás lenne ... 

Olyan nincs, hogy a mindenkori kormányt mindenben támogatni kell – mutatott rá Lattman Tamás. Szerinte persze, ha Lánczinak ez a szándéka, simán bele lehet írni a törvénybe, de a jelen jogszabályi környezetben és az alaptörvény miatt ez egyelőre lehetetlen. Ráadásul az alaptörvényben és a korábbi alkotmányban lényegében ugyanígy szerepel a kérdés – hívta fel rá a figyelmet.