Mindig találnak új szitokszót a gyűlöletre

Arra gondolnak, ha Magyart is betolják a baloldalra, azzal leszakítják a tanácstalankodó fideszesek oldaláról. Persze, majd tiltakozik, és joggal teszi, mert ő tényleg nem baloldali. Elmondja, hogy békepárti, hogy Karácsonnyal sem kíván együttműködni, különféle gesztusokkal igyekszik megszólítani a bizonytalan centrumot. Azt mondja, a hozzá csatlakozóktól semmi mást nem vár, csak magyarok legyenek, mindegy, hogy honnan jönnek.

„Magyar Péter vállaltan fideszes. Vass Albert idézetekkel tűzdeli a beszédét és az európai föderalizmus elleni áll ki, mondataiban Orbán korábbi gondolatai köszönnek vissza. Deklaráltan jobboldaliként csupán a középosztály szavazataira hajt, és nem kínál rendszer-alternatívát. Esetleges győzelmétől mindössze az Orbán rendszer lájtosabb, kevésbé ellenség kereső, könnyitett változata remélhető” – fogalmazta meg véleményét a Klubrádió Másrészről című műsorában Stumpf András, a Válasz Online újságírója, és hozzáfűzte: az ő esetében megbicsaklik a Fidesznek a baloldaliság-vádra alapozott karaktergyilkos módszere.

Miért gondolhatja a Fidesz, hogy Magyarországon bárkit el lehet politikailag lehetetleníteni a baloldaliság vádjával? Huncsik Péter, Pozsonyban élő szociálpszichológus egyszerűen „közép-európai átoknak” nevezi azt a jelenséget, amikor a társadalom egyik vagy másik oldala a politikai hovatartozásával próbálja befeketíteni, vagy lejáratni az ellenfeleit. 

Némi kitekintéssel is szolgált. 1989 után Csehszlovákiában is még szitokszónak számított, ha valamelyik politikusról azt mondták, baloldali. Akkor még talán érthető volt, sokan attól tartottak, hogy ha ismét baloldali politikusok kerülnek hatalomba, akkor folytatódhat a Husak-rezsim, kútba eshetnek a nyugati orientációs törekvések. Náluk Szlovákiában ez teljesen kikopott a politikai szóhasználatból, ha néha mégis egy-egy politológus elemzésében meg is jelenik egy ilyen szófordulat, már nincs megbélyegző éle az emberek szemében.

„Nálunk Szlovákiában ezzel a módszerrel már nem lehetne választást nyerni. Ha nem így lenne, a jelenlegi szociáldemokrata kormány biztosan nem nyert volna választást” – jegyezte meg, és hozzáfűzte: - Figyelem az otthoni híreket, én is úgy gondolom, baloldalisággal vádolni Magyar Pétert alighanem értelmetlen. Egyfajta kétségbeesett kapkodást érzek e mögött az orbáni propaganda gépezetében. A családi erőszakoskodó, az asszonyverő politikus-kép nem jött be, ettől nem lett kisebb a Kossuth téren összegyűlt tömeg. Erre kerestek valami újabb csodafegyvert.”

„Minden demokráciában természetes, hogy a politikusok különféle nézeteket képviselnek. Vannak a bal- és a jobboldalnak pártjai. Ha valahol csak az egyik oldal van jelen, vagy akármelyik oldal emlegetése szitokszóvá válhat, ott nincs igazán pluralista demokrácia” – szögezte le Bozóki András politológus, a CEU professzora. 

Hozzátette, amit ma tesz a kormánypropaganda a baloldaliakkal, ez nem új politika, hiszen ezt tette 2010 után a liberálisokkal. Akkor az volt a szitokszó, hogy a liberálisok kinyitnák a határokat, liberális lett Soros György, Brüsszel, és persze a CEU. Az volt akkor a fő ellenség, mert az amerikai tanácsadóknak, akik a republikánus párt oldaláról érkeztek, otthon a demokraták voltak a fő ellenségeik, és ez a recept ott bevált. Az SZDSZ már nem létezik, a Gyurcsány-párt is a szociáldemokraták soraiban ül Brüsszelben, így le kellett szállniuk erről a témáról.

„Rogánék úgy gondolták, legyenek a baloldaliak az újabb ellenség. A baloldaliság azonban meglehetősen tág fogalom - mondta a professzor. - A baloldal, illetve a baloldali politika nagy hangsúlyt fektet a társadalmi egyenlőségre, támogatja a kisebbségek és a hátrányosabb helyzetű csoportok jogait, védi a szegények, a bérből és fizetésből élők érdekeit. Ebben helyet kap a homofóbia elutasítása és a nemek közötti egyenlőség támogatása is. Ha a baloldalit az egyenlőség híveként definiáljuk a közelmúltban elhunyt Ferge Zsuzsa szellemében, akkor a Fidesz anti-Ferge Zsuzsa politikát, amolyan szociál-darwinista nézeteket képvisel. Ennek lényege: hulljon a férgese, jutalmazzuk meg a gazdagokat” – foglalta össze.

Ezt a gondolatot folytatta, amikor arról beszélt, hogy a baloldalisággal való „szitkozódást” később a rendszer propagandája könnyen összeköti Gyurcsánnyal, Horn Gyulával, Biszku Bélával vagy Kádárral. „Az ellenzék rosszul teszi, ha ezt a bélyeget elfogadja. Nem szabad fejet hajtani a Rogán műhelyében kitalált kettősség előtt: jobboldalon vagyunk mi, a jók, ti a baloldalon - a rosszak. Azt kellene mondani, mi vagyunk a demokrácia pártján, ti pedig a diktatúra oldalán. Ti, a „családbarátnak” nevezett kormány, jóváhagyjátok, hogy a pedofil-simogatónak adjanak kegyelmet. Azzal is lehetne érvelni, hogy az ellenzék a demokraták koalíciója, ami sokkal szélesebb és színesebb, mint a propaganda által felkínált baloldal-skatulya” – sorolta a lehetséges érveket Bozóki András. 

Abban sem lát semmi kivetnivalót, hogy az elemzők korábbi orbáni mondatokat vélnek felfedezni Magyar Péter beszédeiben. „Onnan jött, pozícionálnia kell magát. Ezek a fordulatok nagyrészt a politikai taktika részei, mert a Fideszről leszakadók szavazatait akarja elérni. Ebben a helyzetben miért húzná magára a baloldal kényszerzubbonyát? – tette fel a kérdést a CEU professzora. – Ha majd választás elé kerül a pártjával, nyilvánvalóan szüksége lesz a baloldaliak szavazataira is.” 

Visszatérve az eredeti kérdésre, Bozóki professzor arról beszélt, hogy Nyugat-Európában a politikai hovatartozás nem minősítő, hanem leíró kategória. Egyszerű politikai hovatartozás. Az amerikai gyakorlatot, ahol ebből tényleg szitokszót sikerült kreálni, szerencsére az Európai Unióban Magyarországon kívül sehol másutt nem vették át. „Németországban Merkel jobboldali volt, Scholz baloldali, de ez gyakorlatilag nem érdekel senkit. A franciáknál is, az olaszoknál is a korábbi szélsőjobb középre húz, mert a választók többsége ott érzi jól magát. De senkinek nem jut eszébe, hogy a másik fél politikai orientációjából szitokszót csináljon” – mondta végezetül Bozóki András.