Király József és a japánok tisztelete

– Az ön neve Kecskeméten már évtizedekkel ezelőtt egybeforrt a japán kultúrával és harcművészetekkel. Többször elismerték már japán oldalról is a munkáját. Hogyan fogadta az újabb rangos díj odaítélését?

– Még fel sem fogtam, úgy érzem, hogy szinte tiszteletbeli japán lettem. Nagyon büszke vagyok rá, és óriási megtiszteltetésként élem meg, hiszen a The Order of the Rising Sun, Gold and Silver Rays-t, azaz a Felkelő Nap Rendje Arany és Ezüst Sugarakkal kitüntetést a japán kormány adományozza külföldi személyeknek. Ebben az évben Magyarországról engem választottak, ezzel ismerték el a Kecskemét–Aomori testvérvárosi kapcsolat terén tett eddigi munkásságomat. Ezúton is hálás köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik ebben a munkában segítettek. Ami külön öröm számomra, hogy nem mint politikust, önkormányzati képviselő személyemet vették alapul, hanem azt a hatalmas munkát, amit Kecskeméten a japán kultúra és harcművészet népszerűsítéséért tettem az elmúlt harminc évben. A japánok ugyanis azt nézik, mit tesz le valaki az asztalra, és nem a pozícióját.

– Honnan ered a japánok iránti érdeklődése? Hogyan került kapcsolatba a távolkeleti emberekkel?
– Ez egy hosszú történet. Először a sport terén. A harcművészetek már diákkoromban magával ragadtak, a nanbudo ma is az életem része. Ekkor kezdtem el érdeklődni a japán nép iránt. Később, a nyolcvanas évek végén alapító tagja voltam a Magyar–Japán Baráti Társaság Kecskeméti Tagozatának, mely később Kecskemét–Aomori Baráti Kör néven folytatta munkáját. 1994-ben az alapító tagok között voltam, majd 12 éven át az egyesület elnökeként, 2010 óta pedig tiszteletbeli elnökeként foglalkozom a japán programokkal, japán kultúrával, harcművészettel. Emellett Kecskemét önkormányzati képviselőjeként különböző pozíciókból is segítettem a japán–magyar kapcsolatok előmozdítását, kulturális, tudományos és sportrendezvények által.

– A rendezvények mellett Kecskeméten kézzelfogható elemei is vannak a japán–magyar barátságnak. A legtöbbhöz kapcsolható az ön neve. Kiemelne néhányat?

– Az egyik leglátványosabb szerintem a japán cseresznyefákkal borított Aomori park létrehozása volt a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola előtt a Kecskeméti Szent László Lions Clubbal, melyet 2012-ben kezdtünk el kialakítani. Ekkor, megemlékezve az Aomori várossal ápolt baráti kapcsolatra és a Kelet-Japán földrengés áldozataira, cseresznyefa-ültető fesztivált szerveztünk. Később – szintén a kezdeményezésemre – neveztük el a helyet Aomori parknak. Újabb fák elültetésével a cseresznyefa-ültetési ünnepséget azóta is folyamatosan megtartjuk, ha van rá lehetőség. A másik nagy büszkeségem a Magyar Nanbudo Szövetség és a Hakkoda Dojo edzőterem megalapítása és működtetése, melyek szintén hozzájárulnak a Japán és Magyarország közötti harcművészeti és sportbeli kapcsolatokhoz. Hosszú ideig én is edző voltam, ma már csak vezetem a dojót.

– Többen emlékezhetnek arra, hogy 2009-ben a dojo avatásán a japán herceg is részt vett, mely már akkor is a munkája elismerésének szólt.
– Én is így éreztem, diplomáciai sikernek könyveltem el. A japán herceg és hercegné avatta fel a dojót, melyet Aomori hegyéről, a Hakkodáról neveztem el. Később Akisino herceg a lányával együtt ismét visszatért, akkor a haszonállatok háziasítása iránt érdeklődött Bugacon.

– Sokszor járt Japánban?

– Könyvek és a japán barátaim által nagyon jól ismerem már a történelmüket, kultúrájukat, konyhájukat, mindennapjaikat. Személyesen azonban csak kétszer jutottam el Japánba. Először a hivatalos önkormányzati delegációval, másodszor pedig a Csiperó égisze alatt egy gyerekcsoportot szerveztem és kísértem ki. Bízom abban, hogy a jövőben lesz még rá alkalmam.

– Érez valami hasonlóságot a két nép között?

– Sokat tanulmányozom a japán emberek életét, és egyre több azonosságot vélek felfedezni. Ami biztos, a nemzeti öntudatunk nekünk is és nekik is nagyon erős. Vannak persze dolgok, amiben különbözően gondolkodunk, de ez így van rendjén.

– A japánok milyen hatással voltak önre magánemberként?
– A japánok nagyon átgondoltak, megterveznek mindent előre, a napjukat, az életüket, a vállalkozásukat. Nagyon tetszett ez a hozzáállásuk az élethez, ezt a vonalat építettem be én is a mindennapjaimba és a vállalkozásomba. Jól működik. A japánok természet iránti elkötelezettsége pedig példaértékű. Ahogyan japán mesterem, Yoshinao Nanbu mondta: a természet része vagyunk, szimbiózisban élünk vele, ha valami rosszat teszünk, érezteti hatását. Elég csak a mindennapjainkra gondolni. Együtt kell élnünk a természettel. (Sebestyén Hajnalka)