Petőfi verse a kalocsai sírkertben

Balkanyar 2021. október 12. 10:33 2021. okt. 12. 10:33

Bár teljesen egyedülálló – hiszen ismereteink szerint soha senki nem bukkant hasonlóra –, kevésbé ismert, hogy a kalocsai köztemető egyik sírkövének cirádás betűkkel látható versét maga Petőfi Sándor írta a halott emlékére. A barokkos vörös márvány kőkeresztet egy építkezés miatt kellett megmenteni, és csaknem a feledés homályába merült, pedig forgalmas helyen, a Béke utcai főbejárattól induló sétány mentén, a ravatalozóval szemben található.

A sír eredetileg nem itt állt: a fősétány néhány évtizeddel ezelőtti építése során megbolygatták, így annak a személynek a maradványai is eltűntek, akinek az emlékére a vers született. Arról szintén nem tudni, hogy a jómódú férfi valamelyik leszármazottja még a városban élne, így az emlékmű lényegében elárvult, és csak helyi múzeumbarátok gondozzák. Teljesen biztos ugyanakkor, hogy valódi, és tényleg a forradalmár költő megrendelésre írt sorait vésték rá – ezt több helytörténeti kutatás megerősíti, a Kalocsai Települési Értéktár bizottsága szintén igazolta, illetve a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja emiatt védetté is nyilvánította.

„Itt nyugszik a haza hű polgára, Szabó Ferencz. Élt 51 évet, meghalt 1848-ik évi március 21-dikén” – olvasható a kövön. A tragikus sorsú kalocsai földbirtokos és kereskedő ugyan sokszor utazott Pestre, nem valószínű, hogy személyesen ismerte Petőfit, de a költészetét ott ismerte meg, és tudni lehet, hogy előszeretettel forgatta az 1847-ben megjelent első verseskötetét. A végzetével üzleti úton találkozott: halálos sebet ejtett magán, a saját puskájával. Mivel lelkes Petőfi-rajongó volt, özvegye és lánya személyesen kereste fel a költőt, hogy írjon róla egy rövid megemlékezést.

Eddig a tények, mert a vers születésének pontos körülményei már nem ismertek. Mivel a család és a poéta között nincs bizonyítható rokoni vagy baráti szál, inkább fizetett munkáról, mintsem szívességről lehetett szó. Az ekkor már országosan ismert Petőfiről tudni, hogy a forradalom kitörése után viharos hónapokat élt át. Ebben az időszakban, augusztus körül érkezett hozzá a két nő, jó eséllyel pénzt kínálva az epigrammáért. Nyilván párját ritkító kérés volt, ám közéleti támadások tépázta népszerűsége, nehéz anyagi helyzete, illetve kiskőrösi szülőhelyének közelsége miatt, ha vonakodva is, de elfogadta az ajánlatot, és papírra vetette az alábbi sorokat:

„Míg búcsúztam családomtól,/Engem a halál utamba várt,/Nőm s´ gyermekeimet meg nem kímélve/Kegyetlenül a zord sírba zárt./Nyugodalom melly elszállottál a mi szívünkből/Szállj ide a sírnak drága lakója fölé,/Életet és örömet adnánk a férj s az apának;/S e kőnél egyebet nem lehet adni neki./Állni soká fog e kő, hamarább elporlik azonban,/Mint lelkünkben ama bánat, a’ mellyet okoz.”

A sírkő egyedi kincse a városnak és az országnak, de egyelőre nem tudni, mi lesz a sorsa. A Viski Károly Múzeum szeretné megmenteni, de a szakemberek szerint jelenlegi állapotában nagyon kockázatos és költséges lenne megmozdítani, majd restaurálni és kiállítani. (Forrás: baon.hu)